Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1875
23 ból származtatjuk. De mit kell értenünk valamely lény természete alatt? Azt, mi a lény tevékenységének állagi alapját képezi. A lény természete eszerint annak lényegével egybeesik, melytől csak annyiban különbözik, bogy sajátlagos érteményben a tevékenység elvéül és következéskép mint azon alapot kell tekintenünk, melyben a lénynek valamennyi tehetéke gyökerezik; míg a lényeg tulajdonképen csak a lét elvét képezi. Mivel azonban lény nem létezhetik, mely egyszersmind bizonyos tevékenységgel nem bírna, azért a lényeg is az erők alapjául jelezhető, és így a természettel egy és ugyanaz. Ezen állagi alap már most némely lényekben olyan, melynél fogva azok csak külső (transiens) mozgást és változást idézhetnek elő, mint p. a delej, mely vonz, és a tűz, mely melegít; másokban ellenben olyan, melynél fogva azok önmagukra is képesek mozgatólag és változtatólag hatni, és ezek az élő lények. Az élet eszerint azon állagi alap, melynél fogva valamely lény önmagát mozgatja.* Lényege tehát tevékenységben és pedig immanens tevékenységben, önmozgásban áll. :Minek következtében élő lénynek azt nevezzük, mely saját tevékenységének alanya és tárgya is, azaz, mely önmagára hat, önmagát mozgatja és önmagát fejleszti. Hol immanens tevékenység nincs, ott élet sincs; azért nevezzük élettelennek vagy holtnak azon lényt, mely önmozgással nem bir. Minden test, melyben élettevékenység nyilvánul, egyszersmind organikus — Organismus; hol az élettevékenység hiányzik, ott csak mechanismus uralkodik. így p. az óra, bármily művészileg legyen is construálva, mégis, mivel nincs benne semmi, mi képes volna önmagát mozgásba hozni, csak holt mechanismus ; Organismus ellenben a legegyszerűbb növény is, mivel van benne életelv, melynél fogva önerejűleg tevékeny belülről kifelé, azaz önmagát fejleszti, táplálja és termékenyíti. Mindazonáltal tagadni nem lehet, hogy van a kettő között sarkalatos megegyezés is. Nevezetesen megegyeznek először abban, hogy mindegyik egy rendezett egészet képez, melyben a részek úgy vannak egymással összekötve, hogy az egésznek tevékenységében összhangzás és célirányosság nyilvánul. Csakhogy, míg a mechanismusban a részek összefüggése csak esetékes, a harmónia és célirányosság pedig a mechanismuson kivül fekvő oknak eredménye : addig az Organismus tagolt részei között nemcsak a legrendezettebb kölcsönhatás és benső egység uralkodik, hanem az egészet átható célirányosság és harmónia is oly elvből ered, mely magában az organisrausban gyökerezik. Megegyeznek másodszor abban, hogy mindegyiknek egy prototyp eszme szolgál alapul, mely szerint az egésznek alakulása történik. Csakhogy ezen eszme a mechanismusra nézve külsőleges, az organismusra nézve ellenben immanens. Mert a mechanikai mű azon eszme szerint hozatik létre, mely a művész képzeletében támad ; az organikus test pedig azon eszme szerint létesül, mely már a csirában van praeformálva. Az Organismus egységét és harmóniáját ennélfogva nem a kívülről jövő anyag és ennek erői eredményezik, hanem a csirában rejlő életelv, mely implicite magában foglalja * Sum. Theol. I. qu. 18. a. 2: Yitae nomen sumitur ex quodam exterius apparenti cirea rem, quod est movere seipsum : non tarnen est impositum hoc nomen ad hoc significandum, sed ad s i g n i f i c a n d a m suhstantiam, cui convenit secundum suam naturam movere seipsam, vei agere se quocumque modo ad. operationem. Et secundum hoc vivere nihil aliud est quam esse in tali natura; et vita significat hoc ipsum, sed in abstracto; sicut hoc nomen cursus significat ipsum currere in abstracto. Unde vivum non est praedicatum accidentale, sed substantiale. Quandoque tarnen vita sumitur minus proprie pro operationibus vitae, a quibus nomen vitae assumitur ; sicut dicit Philosophus, quod vivere principaliter est sentire, vel intelligere.
