Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1875

21 feleli, hogy a monadok kölcsönhatása pusztán eszményi, mely mint ilyen az isteni észben van praeformálva. Isten ugyanis, midó'n a világ teremtésekor a monadokat egymással összerendezte, tekintettel volt minden egyes monasra, oly állásba helyezvén azt a többiek irányában, hogy tevékenységének összes mozzanatai minden pillanatban pontosan megfelelnek a többi monadok tevékenységi mozzanatainak. Isten ezt tehette, mivel minden egyes monasban a modificatiók oksági láncolatát előre látá, s ennek folytán az egyik monas moditicatioinak egész láncolatát a,többi monadok modificatioinak láncolataival összehangzásba hozhatta. Es ebben áll az úgynevezett harmónia praestabilita. Leibnitz az egyes monadok között fokozati különbséget is állit föl. E különbség szerinte a perceptio és appetitus kisebb vagy nagyobb fokú tökélyén alapszik. Némely monadok ugyanis bizonyos kábultsági állapotban vannak, melynél fogva egészen homályos perceptioval birnak; ezek a meztelen monadok (monades nues). Mások ellenben álomszerű állapotban vannak, mi által az universumot csak álomszerűen tükrözik vissza; ezek a növényi lelkek. Mások ismét már érzésre emelkednek és ezáltal az universumot is világosabban repraesentálják; ezek az állati lelkek. Mások végre tiszta és világos öntudattal birnak, melynek alapján az universumot is tisztán és világosan tüntetik elő; ezek az emberi lelkek. Valamennyi fölött áll a feltétlen monas, mely az universumról teljesen adaequat ismerettel bir; e monas Isten. — Különbséget tesz még központi és körületi monadok között. Központi monas (lélek) az, mely valamely monas-csoportban a centrumot képviseli és abban az uralkodó; körületi monadok (monades nues) ellenben azok, melyek a központi monas körül csoportosulnak és annak alárendelvék. — Ezek előrebocsátása után lássuk már most, miképen értelmezte Leibnitz az ember lényegét ? Szerinte minden organikus test lényege abban áll, hogy egy központi monas körül a meztelen monadok bizonyos sokasága mint testiség csoportosul. A központi monas viszonyitva testéhez a vinculum substantiale — a lélek —, mely jelenléte által a körüle csoportosult meztelen monadokat egy egységes testté egyesíti. Az emberi lélek eszerint egy monas, mely a testnek centrumában mint vinculum substantiale uralkodik, s a reális világot idealiter magában foglalja; a test ellenben a lélek körül csoportosult meztelen monadok aggregategysége. — A test és lélek kölcsönhatása, mivel reális nem lehet, a harmónia praestabilita szerint értelmezendő. Ugyanis a lélek összes modificatioi öntevékenységéből folynak ki, melyek mint ok és okozat egy szakadatlan láncolatot képeznek. Ugyanez áll a testre nézve. De az Isten a testet és lelket, úgy szintén azok modificatioinak láncolatait öröktől fogva megismerte és ezen megismerés szerint a lelket oly testtel kötötte össze, melynek modificatiói pontosan megfelelnek a lélek modificatioinak. A kettő- , nek tevékenysége tehát állandó összhangzásban van. Ha a testben valamely érzet keletkezik, akkor a lélek ugyanazon pillanatban az ezen érzetnek megfelelő ideát hozza létre, mivel ezen pillanatban éppen ennek kell a lélek legközelebbi megelőző modificatiójából folynia. És ha a lélek egy akarati tényt idéz elő magában; akkor a testben ugyanazon pillanatban hasonló okból a megfelelő mozgás keletkezik. Test és lélek tehát úgy viszonylanak egymáshoz, mint két tökélyesen együttjáró óra. Günther szerint a lélek (Psyche) lényegileg különbözik a szellemtől (Geist); de a testtől különböző állagot nem képez. A lélek csak természetelv (Naturprincip), mely az emberben a bensőség (Verinnerung) legmagasabb fokára emelkedett. Innen természetléleknek (Naturpsyche) is neveztetik. A természetelv t. i. az organikus lényekben mindig magasabb és