Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1875
9 mely kívüle fekszik, de önmagára nem reflectálhat.* A reflexió teljes hiánya az anyag körében azon roppant ür, melyet a materialismus összes phrasisaival sem képes betölteni; hanem kénytelen az öntudatot, minthogy el sem tagadhatja, megfoghatlan ténynek declarálni. De ez nem is lehet máskép. Mert ha a lélek pusztán anyagi lény és a gondolás az agyvelőnek physiologiai functiéja, akkor az öntudat csakugyan mint megiejthetlen aenigma áll előttünk. De éppen azért a logikai következetesség szigorúan követeli, hogy az emberben oly elvet vegyünk föl, melynek alapján az öntudat megfejthető legyen. Hogy az öntudat anyagi működésnek eredménye nem lehet, azt már tudjuk; következőleg annak magyarázatát nem szabad valamely anyagi elvben keresnünk, hanem szükségképen oly elvet kell felvennünk, mely az anyagtól lényegesen különbözik. Minthogy pedig azon elv, melynek alapján az öntudat megfejtendő, az anyagtól csak ugy különbözik lényegesen, ha attól függetlenül is képes tevékenységet kifejteni : következtetnünk kell, hogy az csak szellemi állag lehet, mivel egyedül a szellemi állag bir azon sajátsággal, melynél fogva anyagi substratum nélkül is működhetik. Az öntudat tehát, mint anyagtalan tevékenységnek productuma, határozottan szellemi állagra mutat; e szellemi állag pedig éppen a lélek. 2. Az ész. — Hogy a gondolás, mint észműködés anyagtalan tevékenység, s hogy ennélfogva azon elv is, mely a gondolásban mint alany nyilvánul, létére nézve az anyagtól független, azt bizonyítja a) azon tagadhatlan tény, hogy az ember képes megismerni nemcsak az érzéki tárgyakat, hanem az érzékfölötti, szellemi dolgokat is, minők: a törvény, erő, erény, bölcseség, Isten sat.** Ugyanis az emberi ismerőtehetség két ágra oszlik: érzékre és észre. Az érzék fölfogja a külső jelenségeket, hatásköre tehát kiterjed az érzéki tárgyakra; az ész ellenben megismeri azt, mi az érzékkel viszonyban nem áll, ennek hatásköre tehát kiterjed az érzékfölötti dolgokra. Kérdés már most, mine tevékenység által létesíttetik az érzéki, és minő által az észleges ismeret ? — Az érzék szervhez levén kötve, csak úgy foghatja föl a maga tárgyát, ha ez előbb az érzék szervére hatást gyakorol, mely hatás által az érzék tevékenységre ingereltetvén, ez a ható tárgy képzetét létesíti. De mivel az érzéki szervre csak anyagi tárgy képes hatni, önként következik, hogy e hatás által okozott érzéki tevékenység is csak anyagi lehet, mert képtelenség, hogy az ok oly okozatot létesítsen, mely tőle lényegesen különbözik. Ez úgy levén, igen természetes, hogy az érzék az érzékfölötti dolgok fölfogására képtelen, mivel ezek mint anyagtalanok az érzéki szervekre hatást nem gyakorolhatnak. De ha ennek folytán az érzékfölötti dolgok ismerete anyagi tevékenységnek eredménye nem lehet, akkor azon föltétlen törvénynél fogva, mely szerint az ismeretnek meg kell felelnie azon tevékenység természetének, mely tevékenység az ismeretet eredményezi, következtetnünk kell, hogy a gondolás, mely által az érzékfölötti dolgok ismerete éppen létesíttetik, az anyagtól független, vagyis anyagtalan tevékenység. Mert ha fölteszszük, hogy a gondolás anyagi tevékenység, akkor az érzékfölötti dolgok rá nézve époly hozzáférhetlenek, mint az érzékre nézve, mely mint anyagi orgánum csak az anyagival állhat viszonyban. A gondolás eszerint éppen úgy mint az érzék, csak az * S. Thom. C. Gent. II : Nullius corporis actio reflectitur super agentem. . . . Intellectus autem supra seipsum agendo reflectitur; intelligit enim seipsum, non solum secundum partem, sed secundum totum. Non est igitur corpus. ** S. Thom. C. Gent. I: Nihil agit, nisi secundum suam speciem, eo, quod forma est princípium agendi in unoquoquo. Si igitur intellectus sit corpus, actio ejus ordinem corporum non excedet. Non igitur intelliget, nisi corpora. Hoc autem patet esse falsum; iatelligimus enim multa, quae non sunt corpora.
