Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1875
10 anyagi, érzéki tárgyak ismeretét létesíthetné. A gondolás tehát anyagtalan tevékenység, de ha az, akkor a léleknek is, mely a gondolásban, mint alany nyilatkozik, anyagtalannak kell lennie. Ugyanazt bizonyítja b) azon tény, hogy az érzéki tárgyakat nem pusztán anyagiságuk és egyediségük szerint fogjuk fel, hanem azokban az általánost, a lényeget is megismerjük.* — A lényegnek gondolati képmása a fogalom, mely észmííködésnek eredménye. Az érzéki tárgyak lényegét vagyis az általánost ennélfogva nem érzék, hanem ész által ismerjük meg. Az első, mit az ész az érzéki tárgyakban általánosnak ismer, a lét fogalma. E nélkül az ész más fogalmat nem alakíthat, mivel minden egyéb fogalom a lét fogalmának csak közelebbi meghatározása. Csalatkoznék azonban, ki azt vélné, hogy a lét fogalmát és ennek folytán a többi fogalmakat is érzéki képzeteink egyszerűsítése által nyerjük. Mert ha valamely tárgyat pusztán érzéki képzet alakjában gondolunk és csak azt tartjuk meg, mit e képzet tartalmaz, akkor, bármennyire egyszerűsítjük is azt, abstraliálva attól a színt, nagyságot, idomot sat., a legegyszerűbb, mihez jutunk, mindig csak érzéki képzet leend, t. i. az üres kiterjedés, és sohasem értelmi képzet t. i. a lét. Csak ha az érzéki tárgyat már fogalom alakjában gondoljuk, juthatunk a lót egyszerű képzetéhez azáltal, hogy a fogalomból egyik jegyet a másik után eltávolítunk; de csak azért juthatunk hozzá, mivel azon fogalomnak, melyből kiindultunk, már alapját képezi. — Ez még világosabban kitűnik, ha a lét fogalma helyett az élet fogalmát veszsziik. Ezen fogalmat minden értelmi képzet, mely élő lényre vonatkozik, magában zárja. Mit nyújt azonban az érzék, miből ezen fogalmat nyerhetnők? Az érzék a mozgást veszi észre, de csak a külsőleg jelenkezőt. Ha mi azonban valamely mozgó lényt élőnek ismerünk meg, ugy azt is gondoljuk, hogy e mozgó lény önmagát mozgatja; a külsőleg jelenkező mozgást tehát magára az élő lényre mint okára vonatkoztatjuk, azaz a mozgás reális alapját magába az élő lénybe, melyben a mozgás nyilvánul, helyezzük. Vájjon létezik-e a mozgásnak oly érzéki képzete, melynek egyszerűsítése által az ,önmagát mozgatónak' fogalmára juthatnánk; vagy nem kell-e az észnek, hogy azt fölfoghassa, az érzéki jelenséget érzékfölötti alapjára vonatkoztatnia? Nem igaz tehát, hogy az érzéki képzetek egyszerűsítése által nyerjük fogalmainkat, hanem csak azáltal keletkeznek azok, hogy az ész a dolgokban megismeri azt, mit az érzék el nem érhet, és arra az érzéki jelenséget mint alapjára vonatkoztatja. — Hasonlókép csalatkoznék, ki a közképet a fogalommal egyenértékűnek tartaná. A közkép, mely képzeletünkben több egynemű tárgy szemlélete folytán alakul, s mely valamennyi szemlélt tárgyhoz hasonlít anélkül, hogy valamelyiknek teljesen megfelelne, — hasonlít a fogalomhoz annyiban, hogy általa is azonegy faj különböző egyedei megismerhetők. Mindennek da* S. Thom. L. C. — Forma non recipitur in corporo, nisi individuata. Si igitur intellectus esset corpus, formao rorum intelligibiles non reciperentur in eo, nisi ut individuatae. Intolligit autem intellectus res per formás carum, quas penes se habet. Non ergo intellectus intelligeret universalia, sed solum particularia: quod patet esse falsum. — Sum. I. qu. 75. a. 5: Omno, quod recipitur in aliquo, recipitur in eo per modum recipientis. Sic autem cognoscitur unumquodque, sicut forma ejus est in cognoscente. Anima autem intellectiva coguoscit rem aliquam in sua natura absoluta, puta lapidem, in quantum est lapis absolute. Est igitur forma lapidis absolute secundum propriam rationem formalem in anima intellectiva. Anima igitur intellectiva est forma absoluta, non autem aliquid compositum ex materia et forma. Si enim anima intellectiva esset composita ex matéria et forma, formae rerum reciperentur in ea ut individuales; et sic non cognosceret nisi singulare, sicut accidit in potenliis sensitivis, quae recipiuut formás rerum in organo corporali.