Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1875
8 azért, mert ez annyit tenne, mint két ellentétes dolog magyarázatát azonegy okban keresni; másrészt azért, mert a pliysikai és chemiai erők tevékenységében mindig és mindenütt csak holt mechanismus nyilvánul, az élettevékenységnek tehát hatáskörükön belül nyoma sincs. A chemikusok erre nézve a legeclatansabb bizonyítékot nyújtják. Ok ugyanis bármely organikus testet föl tudnak bontani anyagi elemeire, de ezen elemekből chemiai úton ismét új szervezetet létrehozni még eddig nem sikerült egyiknek sem. De nem is fog sikerülni soha, mint azt e tudomány legkitűnőbb képviselői maguk is elismerik.* — Abból tehát, hogy az életműködéseket a physikai és chemiai erők minden gondolható combinatiójából sem magyarázhatjuk ki, következtetnünk kell, miszerint a szerves testekben egy külön, a physikai és chemiai erőktől lényegesen különböző erő • uralkodik, mely működési körébe fölveszi ugyan a physikai és chemiai erőket is, de ezeknek tevékenységétől lényegesen különböző tevékenységet fejt ki. Ezen erő pedig az életerő vagyis az emberben a lélek levén, kétségtelen, miszerint a lélek a physikai és chemiai erők combinatiójának vagy azok kölcsönhatásának productuma nem lehet. B) Positiv bizonyítás. 1. Az öntudat. — Ez már magában véve is kétségtelenül bizonyítja a lélek anyagtalanságát. Mert min alapszik az öntudat? Midőn az ember nemcsak azt ismeri meg, hogy gondolkodik, hanem azt is, hogy ő gondolkodik, saját létének tudatára jut. Ebből következik, hogy az öntudat a gondolásnak önmagára és önmaga által közvetlenül saját alanyára való reflectálásán alapszik. Az öntudat lényegét eszerint kettős immanentia képezi. Az egyik a reflexió mint oly működés, mely saját alanyán belül marad; a másik a gondolás alanyának és tárgyának azonsága, amennyiben ugyanazon én az, melyből e gondolás ered és melyre ez reflectál. — Kérdés már most, ily immanens tevékenység létezhetik-e oly elvben, melynek működése az anyaghoz van kötve ? Határozottan nem. Mert az anyagi működés, bármily fokozott tökélyü legyen is, mindig csak oly hatást céloz, * Liebig, Chem. Briefe: Wir sehen zwar die Kraft nicht, welche das widerstrebende Material b ewältigt und es zwingt, sich in diese Formen und Ordnungen (von Organismen) zu fügen. Aber unsere Vernunft erkennt, dass in dem lebendigen Leibe eine Ursache besieht, welche die chemischen und physikalischen Kräfte der Materie beherrscht, und sie zu Formen zusammenfügt, welche ausserhalb des Organismus niemals wahrgenommen werden. . . . Unter dem Einfluss dieser nicht chemischen Ursache wirken in dem Organismus auch chemische Kräfte ; aber nur in Folge dieser beherrschenden Ursache und nicht von selbst ordnen sich die Elemente und treten zu Harnstoff, zu Taurin u. s. w. zusammen. Eben darum kann der intelligente Wille des Chemikers sie zwingen, ausserhalb des Organismus zu solchon Verbindungen zusammenzutreten, die wie Harnstoff, Taurin u. s. w. keine vitalen, sondern nur chemische Eigenschaften haben, deren kleinste Theilchen sich zu Krystallen ordnen. Aber nie wird es der Chemie gelingen, eine Zelle, eine Muskelfaser, einen Nerv, mit einem Worte einen wirklich organischen, mit vitalen Eigenschaften begabten Theil des Organismus in ihrem Laboratorium darzustellen. . . . Nur die mangelhafte Kenntniss der organischen Kräfte ist der Grund, warum von manchen Männern die Existenz einer besondern, in den organischen Wesen wirkenden Kraft geläugnet, warum den unorganischen Kräften Wirkungen zugeschrieben werden, die ihrer Natur entgegengesetzt sind , ihren Gesetzen widersprechen. — Schopenhauer, Parerga und Paralipomena: Das heutzutage Mode werdende Polemisiren gegen eine Lebenskraft verdient trotz seiner vornehmen Miene nicht sowohl falsch als dumm genannt zu werden. — Burmeister, Geschichte der Schöpfung: Bei den organischen Körpern ist nie die Materie zugleich das die Form bedingende Element, sondern vielmehr umgekehrt, die Form des Organismus ist das Wesentliche, dem die materielle Grundlage untergeordnet wurde. — Dies Vermögen der Organismen, die chemischen Affinitäten der Grundstoffe, d. i. die eigenthümlichen Beziehungen, in denon sie zu einander stehen, zu beherrschen, ist die eine Seite derjenigen Eigenschaften, welche wir mit dem Worte Leben bezeichnen und für welche wir das Wort Lebenskraft als supponirtes Agens annehmen. Was diese Kraft sei, wissen wir so wenig, als was Kraft überhaupt ist.
