Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1875
7 rok a szellemi életben, melyek nyilvánulásaikban határozottan anyagtalan princípiumra mutatnak. A) Negativ bizonyítás. 1. A lélek a physikai jelenségeknek és általában testünk életének elve. De azon elv, mely a testet megeleveníti, anyagi nem lehet, mivel különben megfoghatlan volna, hogy miért nem bir minden test élettel.* Ezen érvet sz. Ágoston így fejezi ki: „Jam tu melior es, tibi dico, anima, quoniam tu vegetas molem corporis tui, praebens ei vitam, quod nullum corpus, praestat corpori." Conf. lib. X. — De más részről a physiologusok mint kétségtelen tényt hirdetik, hogy testünk az assimilatio és excretio törvényei szerint folytonos változásnak van alávetve, minek következtében az bizonyos idő lefolyása után teljesen uj anyagi elemekből áll. Ha már most a lélek mint elevenítő elv testünktől lényegileg nem különböznék, szükségképen változnia kellene neki is, minek azonban öntudatunk határozottan ellenmond, mely kétségbevonhatlan tanúbizonyságot tesz személyiségünk identitásáról, melynél fogva lényegünkre nézve a test folytonos változása mellett is mindig ugyanazok maradunk. Személyiségünk identitása tehát arra mutat, hogy van bennünk a testiségen, folytonos változáson kivül egy magasabb elv is, mely lényeges változásnak nincs alávetve, s igy mindig ugyanaz marad. És mivel ez elv, mely személyiségünk identitásának állandó alapja, nem lehet más mint a lélek, következik, hogy a test a lélekkel azonosnak nem tekinthető. 2. A lélek a physikai és chemiai erők sajátszerű combinatiójának és azok complicált kölcsönhatásának sem lehet productuma. — E lehetetlenség leginkább kiviláglik a szerves és szervetlen testek közötti ellentétből, mely abban áll, hogy e létalakok mind keletkezésükre és fönállásukra nézve, mind pedig képződési és önfentaríási módjukra nézve különböznek egymástól. Különböznek egymástól keletkezésükre és fönállásukra nézve; mert a szerves testek egyedül generatio által keletkeznek és csak folytonos generatio által állhatnak fon; mig a szervetlen testek a természeti erők történetes összetalálkozásának köszönik keletkezésüket, és fönállásuk nem a generatíótól, hanem csak külső kedvező körülményektől függ. — Különböznek egymástól képződési és önfentartási módjukra nézve ; mert a szerves testek mindig csirából fejlődnek ki az abban rejlő életerő alapján s növekednek fokozatosan azon határig, melyet a természet nekik kiszabott; önfentartásukat pedig a növekedésükben fölhasznált anyag eltávolítása- és uj anyagnak intussusceptiója és assimilatiója által eszközlik: mig a szervetlen testek csak a homogen anyagi elemek iuxtapositiója által képződnek ; öufeiitartásuk pedig a külerők behatása elleni küzdelemben áll. — Kérdjük már most, mi képezi ezen ellentét alapját? Kétségkívül azon lényeges különbség, mely a szerves és szervetlen testekben működő erők között van. De ebből az következik, hogy a physikai és chemiai erők nem lehetnek az egyedüli szereplők a szerves és szervetlen természetben, mivel ezen esetben azt kellene föltennünk, hogy az élettevékenység is a physikai és chemiai erők hatáskörébe esik, mi azonban nem állhat: egyrészt * Sum. Theol. I. Qu. 25. Art. 1: Anima cum sit primum princípium vitae in his, quae apud nos vivunt impossibile est ipsam esse corpus, sed corporis actum. . . . Manifestum est enim, quod esse princípium vitae, vei vivens, non convenit corpori ex hoc, quod est corpus; alioquin omne corpus esset vivons aut princípium vitae. Convenit igitur alicui corpori quod sít vivens, vei otiam princípium vitae, per hoc, quod est tale corpus. Quod autem est actu tale, habet hoc ab aliquo principio, quod dicitur actus ejus. Anima igitur, quae est primum princípium vitae, non est corpus, sed corporis actus ; sicut calor, qui est princípium calefactionis, non est corpus, sed quidam corporis actus.
