Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1874

8 oldala. Berzsenyi soha sem folyamodik Horáchoz tárgyért és lelkesülésért. írásának motívumai önmagából, körülményeiből, vagy az erkölcsi világból meritvék. A magyar nemzet gyáva léhasága, vagy férfias felpezsdülése, az előkelő honfiak érdemei, idegen hódítók merész fellépése, a mult nagy emlékei, a csendélet kedvessége, az istenség nagy eszméje, a polgári középszer, érdemeinek tiszta öntudata, a csendes és tisztult szeretettel párosult családiasság, a barátság emelő érzete, szívbeli epekedés s buskomorságában őt epesztő gondolat — a rideg, való — melytől férfiukorában menekülni nem tudott, oly bő anyagot szolgáltattak költészetének, hogy tőle Flaccus bízvást nyugodhatott. Oly ifjú mint Berzsenyi, tele hév- és tiizzel, messze csapongó érzelmekkel, az erő és elevenség példánya, nem szorult Horácra, hogy tőle színlelt szerelmeskedést tanuljon. Azon ifjú, ki iskolás korában a csatazajba kívánkozik, hogy túláradó lelkének utat nyisson; ki szivében hordja a magyar büszkeségét és szabadságérzetét: mit tanulhatott volna attól, kiben a szabadságnak csak egy lehe élt még ? A tiszta stoikus nem szeretheti az epikureizmussal feleresztett bölcselkedést. Ha szabad volt Horácnak fennhangon hirdetni neve fennmaradását, a magyar dalnoktól sem vehetjük rosz néven, ha szerényen elmondja, hogy nevét a feledékenységből kiragadta. Horác gyakran hízelegve simult jótevőihez; a független magyar nemes önzés nélkül fejezi ki dicséretét trónja és az arisztokracia iránt, mely még a puhulás e korszakában is birt annyi nimbussal, hogy bámulattal vegyes tiszteletet keltsen. Ha megegyezett is a két koszorús költő nagyjaik dicsőítésében, még ebből nem magyarázható, hogy Berzsenyi Horácot szolgailag utánozta, kit hősi ódáiban különben is messze túlszárnyal. Azt azonban tagadni nem lehet, hogy Horác némely díszesebb helyei, kedvenc szólamai mintegy észrevétlenül átmentek Berzsenyi dikciójába. Itt csak néhányat akarok felemlíteni : Árpád virágzó magva te fő magyar — Maecenas, atavis edite regibus. mag'át félistenekhez Méri s az ég özönébe fürdik — Terrarum dominos evehit ad deos; Dis miscent superi. — Tiszta lélekkel s megelégedéssel Látja csűrében keze mivé bérét. Si proprio condidit horreo Quidquid de Libycis verritur areis. Érzem tetőled nyerni laurust Mely diadal s mi kevély dicsőség.