Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1873

fi „Az ifjú tudóson" kívül, melyben annyi élccel neveti ki a cél és szellem nélküli tudálékosságot, mi neki igen jól sikerült, még két ifjúkori iránydrámáját ismerjük: .,Die Juden" és „Der Freigeist" című müveket; az előbbinek célja, leküzdeni azon előitéleteket, melyeket e korban a zsidók iránt még a legmíveltebbek is tápláltak, s elősegíteni ezen akkor elnyomott népnek felszabadítását, emancipatióját. Lessing, ki drámáiban erkölcsi célokat követett, és a színpadot a humanitás szószékévé tenni igyekezett, küzdött azon lealacsonyító előítéletek ellen, melyekkel ez élelmes népet üldözték, melyhez két legjobb barátja, Mendelsohn és Gumperz is tartoztak; kimutatja ezen előitéletek alaptalanságát ott, hol egy gazdag és mívelt zsidó önzéstelen, nemes indulatát tünteti fel. Bármily gyöngének tűnik fel a darab jelenleg előttünk, nemcsak felülmulta a korabeli drámákat, de nagy és erkölcsi ténv is volt az a humanitás érdekében. E dráma előfutárja volt legkitűnőbb müvei egyikének „Nathan der Weise"-nek. „Der Freigeist" című művében legmélyebb gondolatait és-eszméit dolgozá fel az ifjú költő, azon eszméket és gondolatokat, melyek őt oly közelről érdeklék. E művében azon megrögzött előítélet ellen száll síkra, melylyel sokan a papok becsületessége iránt viseltetének. Alapeszméje, nem mint Diinzel állitá: az ellenség szeretetéről szóló tan, hanem azon szentírási eszmének feldolgozása: Gyümölcseiből ismerjétek meg őket! E darab menetét de l'Isle francia vigjátékiró egyik művéből kölcsönzé; de míg ez a két szerelmesben a véralkat különbözését veszi tekintetbe; Lessing a különböző vallási• meggyőződésből indúl ki, és a szerelmesek egyikét mint szabad szellemet mutatja be, melynek példányképét könnyen találhatta fel a szabadszellemű Berlinben II. Frigyes uralkodása alatt. E darab tulajdonképen nem is vigjáték, hanem komoly jellemrajz, melyben csak az inasszerepek élcesek. Különben az egész mű néhány vontatott párbeszéden kívül elég élénk és érdekes; a két inasszerep a II. felvonás 5-ik jelenetében különösen sikerült. E drámája annyiban összehasonlítható korának egyik legkitűnőbb művével: „Barnhelmi Minnával", amennyiben ott is, mint itt, egyes osztályok kitűnő tulajdonságai emeltetnek ki, ellenkezésben az eddig szokásos kigúnyolással, melylyel egész osztályokat köznevetség tárgyává tettek az úgynevezett vígjátékokban. „Dámon" című darabjában egy vélt jó barátnak gonoszsága, „Die alte Jungfer"-ben a házassági vágy képezi a központot. „Der Schatz", melyben Plautust utánozza, leggyöngébb darabja. „Mysogin", melyet később többször átdolgozott, görög és latin vigjátékirók nyomait viseli magán. Vidor meliékjelenetet képez ebben (és ez franciás) Laura szerelme az ál Leliohoz. Szerző itt azáltal, hogy Laura Lelio miatt jegyesét el akarja hagyni, a megengedett határt átlépi. Tragoediai töredékei közül megemlítjük „Henzit", melynek tárgya Henzi Sámuel berni hazafi, ki 1749-ben az ottani aristokratia által lefejeztetett. Meg kell e darabról emlékeznünk, mert ezen már észrevehető, hogy szerző a francia tragoedia elveivel szakítani készül; a mű alexandrinekben van ugyan még irva, s az idő s hely egysége pontosan megtartva; de tartalma már elüt a francia drámától. Ugyanis, mit elődeinek egyike sem merészelt, ő a közelmultat dolgozta fel; szigorúan a történeti igazsághoz tartotta magát, sőt még az előforduló szereplők neveit sem változtatta meg. - Shakespeare „Julius Caesar"-jának befolyása e darabra félreismerhetetlen; Brutus Henzinek előképül szolgált, de ezen műnek több személye is emlékezteti az olvasót Shakespeare Cassiusa, Antoniusa és Caesarjára.