Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1858

5 sítandó önczéljában vagy is eszméjében az egyéni és társasági czélok valódi, egymást kölcsönösen kiegészítő czélmozzanatok gyanánt érvényesítendök. Vagy más szempontból itélve, a concretismus a tanulóban oly személyt lát, ki magát csupán akkor tartandja igazán érvényesítettnek, ha magát a társasággal szellemileg azonosítja, s így azonosulván vele, saját czéljában azét is és annak czéljában sajátját is nemcsak föltalálja elméletileg, hanem elö is mozdít j a gy ak

or 1 atil ag. 3. §. Ez azon sokaktól nem értett, több vitatkozótól pedig félreértett álláspont, melynek belszíikségü tartalmassága miatt a harmadik vagy is a nevelési concretismushoz szító párt Ítélete a felgymnasiumi olvasmányok ügyében is különbözik az előbbiekétől. Hogy az olvasmányok a tanoda külső viszonyaira nézve szintúgy mint a nevelés mivoltánál fogva szükségesek, és hogy az érzett szükségen segíteni kell, azt á pártok emberei közösen elismerik; ámde midőn a segítésnek módját ejtik, az elfogadott elvek különbségéhez képest a kivitelben is kiilönbözöleg alakulnak. Az individualisták a szükségelt módejtésre nézve így okoskodnak. A tanulóban a természet oly, eredetileg meghatárolt egyént állított elö, kinek fejlesztésekor természetlen bármily nevelési mód, ha az a kialakítandó egyén sajátságától elüt. Csak az jó a npvelési pályán, a mi egyénileg czélszerii. Az egyén

; mint teremtmény, csak bizonyos, előre meghatározott czél tekintetéből lett olyanná, a minő: természetien tehát rá nézve az oly nevelési mód, mely azt, a mi végett épen olyanná lett, nem az egyénen belül, hanem valahol azon kivűl keresi. Ezen oknál fogva gáncsolandó a mesterkélésnek bármily faja, mert nem a külsőségek felé hajlongó önkény, hanem az egyéniségben nyilvánuló természeti szükségképiség teszi az alapot, melyen a nevelés nagy munkájának nyugodnia kell. Minek következtében az olvasmányok között is csupán azok érdemlik a kijelelést, melyek a tanodába gyűlt ifjak egyéniségének legbiztosabban megfelelnek. Az individualisták ilyszerü vitatmányainak irányában a concretismus pártolói következőleg gondolkodnak. Nem tagadhatni, hogy az individualismus elve a tanodai olvasmányok gyűjtésekor határoz; de az, hogy egyedül határozzon, sem a nevelés mivoltával sem a tanoda viszonyaival nem hangzik össze. Megadandó az egyéni sajátságnak, a mit annak czélba vett kialakítása természetszerűleg szükségei; vigyáznunk kell mindamellett, nehogy az elszigetelő kialakítást nyomban követő elszögletesítés az egyénileg tárgyalt növendékben a társaság leendő tagját előre megsatnyítsa. Meg fogja pedig okvetetlenül satnyítani, mihelyt abban az oly készségek föltéteinek meggyökeredzése ellen tör, melyek nélkül a társasági viszonyok bonyodalmai között a leghívebben kialakított egyéni sajátság sem vetheti meg alapját önmaga biztos érvényítlietésének. De hamindjárt ezen oldalt nem feszegetjük is, lehetetlen gyakorlati szempontból, hogy az individualismus elvének egyedüli alkalmazása gymnasiumaink rendeltetésének ne ártson. Gymnasiumaink közvetlen czélja jelenleg az ifjúság egyetemes képzettsége. Hogy ez több pontra nézve különböző bánásmódot igényel a magánszerü nevelésénél, azt egy kis meggondolás is tanúsíthatja: hibás tehát azon vélemény, mely a gymnasiumban mindazt foganatosíthatónak hiszi, a mi a magánszerü körben foganatosítható volt. A hol előre megmondatik, hogy az ifjú, egyéni határozottságának következtében, ilyen vagy amolyan életirányban neveltessék, ott az individualismus elvének foganatossága iránt nincs kétség; mások azonban a sokszerü egyéniséget magába fogadó gymnasium ügyviszonyai. Legyen bármily belátó és