Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1857
n soha el ne tévesztessék; s a kora érettségben az elbizottság hatalmat ne vegyen rajtok! Nem ok nélkül ovakodott már Herder a gymnasiumi ifjúság tudás szomjában, midőn oly gyakran fölmerült a szemrehányás, miszerint az oktatás igen is egyetemiesen (universitätisch) vétetik. Csak a tudásgög ragálya meg ne mételyezze ifjúságunk légkörét, miként Némethonban divék, miért már Lichtenberg mint olyat jelöle ki, hol némelyik, mint ö mondja, előbb tanulja orrát fintorgatni, mint megtisztítni. (Wo mancher die Nase früher rümpfen lernt als putzen.) Mind e mellett szép és dicséretes, sőt kívánatos tanoncban a tudásvágy és szomj; e nélkül nem közelíthetni a célhoz, melyre tudós iskoláink alapitvák — t. i. előkészítésre akár a papi pályára, akár az egyetemre. Minthogy pedig mind egyik, mind másik kiválólag tudományos kiképzést igényel, ugyanazért a tanonc igyekezetét mindkettőnél elutasithatlan kötelességkép veszi igénybe. A kor kívánalmai minden hivatal betöltésénél kiképzés tekintetéből igen fontosak. S enélkül sem az egyház, sem az állani bizodalmával nem jutalmazhat meg senkit ; ki azon tudományok szentélyébe nem avattatott, melyek minden hivatalban kiilönkülön föltételeztetnek. Hogy tanítson a pap, ha maga tudatlan? s mikép hivataloskodjék az államférfiú, ki köréhez mért ismereteket nem szerzett magának? Híi szeretet és kellő készültség, jó akarat és készség szükségesek a haszonnal működni akaró hivatalnoknak. Mélyebb fölavatást a hivatásos és köztudományokba, melyek amazzal legszorosb kapcsolatban állanak, s melyek annak forrása és alapjaul tekintendők, a felsőbb tudományok — az úgynevezett kenyérstudiumok szerzik meg. Ezek kellő fölfogására kell magát eleve elkészítni a gymnasiumi tanoncnak. Elkészitni akként, hogy az előadottak ne csupán betanultassanak, hanem átértve igyekezni kell azokat meg is tartani. Mert nélkülök a felsőbb tudományok önálló alkalmazása az életben nem történhető, mihez a léleknek jelentékeny kora is szükségeltetik; ezáltal a tanonc megnyeri az ösztönt önmunkássága által hathatni be a tudományokba, mit a tanitó csak közvetve tehet; képesül önmagában feltalálni, mikép kelljen a tudományok egyes részeit azok belső egyesítésével fölfogni, az előadott fölött gondolkodni, ugyanazt földolgozni és a földolgozottat mint biztos s jól megállapított kincset lelkébe ültetni. Ez annálinkább megkívántatik, mennél ellenkezöbb nézetek lépnek az előadások elé, mint a hogy a tudományok állásához mérve van, melyek öngondolkodás és a föladott tárgynak földolgozása nélkül a hallgatót be nem látható zavar és gyámoltalanságba hozzák. Lehetnek ugyan s kell is hogy legyenek a felsőbb tudományok minden ágaiban célszerüleg behozott gyakorlatok, melyek által nem egyedül a hallottak merő ismétlése eszközöltetik, hanem a hallgatónak önmunkássága is a tantárgyak mind elméleti, mind gyakorlati földolgozásában igénybe vétetik. Azonban az efféle gyakorlatok földolgozása haszonnal csupán a jó előkészület mellett lehetséges. Ep azért is kell, hogy a nagy munkára, mely életíöntartást föltételez, eleve elkészüljön a tanonc; igyekezzék megszerezni azon ismereteket, melyek szükségképi alapjait képezik a felsőbb vagyis hivatalos tudományoknak. Ugyanis ezen tudományok minden ága legkülönbözőbb anyagokból állván, a kútfők fölértése egyedül a különféle nyelv és szakismeretek által nyittathatik föl; ennélfogva egy tanonc sem szentelheti föl magát szerencsés sikerrel egy külön hivatalos tudománynak sem, a ki azon ismereteket, melyek által a tudományok egyes létrészei ismerhetők meg, és a források tudományos használatra megközelíthetőkké tétetnek, folytonos igyekezet által el nem sajátította. *
