Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1857

Ii telj esi tili az adott szót akkor sem, ha talán a kevesbbé ügy szerető tanoncok által tévútra csábittatnék is. De el sem is bizza magát, ha netalán becsületessége és jámborsága miatt a tanitó által kitüntettetnék annyira, hogy magok a tanonctársak előtt sem lenne feltűnő; hisz kell is, hogy tanár ilyeténféle tanoncot sokra tartson s megérdemlik, hogy viszont becsültessenek s a becsületérzés ezekben ápoltassék, másokban pedig, kikben az még csak csirájában lappang, fölélesztessék. J»: * * A külső viselet tükre a lelki állapotnak. Az előmenetelét kedvelő tanonc sokat tart s kell is hogy tartson az illemes viseletre, tudván, miszerint a külsőség saját természetes jelenségében mindig a belsőnek kinyomata s valamint az illenies, úgy a mindennapi és aljas viselet hasonló lelki állapotot következtet. Ne legyen hát mindegy a tanoncnak a külső viselet, hanem arra törekedjék, hogy miként erényes ép úgy szerénynek is tüntesse ki magát. Igyekezzék szivét úgv kimívelni, hogy a szép és jó iránt egykép vonzódjék; ezt téve könnyen és hamar megérzendi s megtudandja, mi illemes és mi nem. E saját érzés és ismeretből származó szerénység az igazi, s nem is hasonlítható ahoz, a mit bizonyos illemszabályok után tanulnak. Legyen tehát minden tanonc mindenki irányában nyájas és megelőző nem azért, mivel úgy parancsoltatik, hanem minthogy ez úgy szép s nemes és mívelt ifjúhoz illő s annak fódísze. Minden tetteiben tüntesse föl tanonc azt, hogy mívelt iskolának tanonca, mívelt társaságnak tagja, mívelt családnak magzata. Szóval: szoktassa magát e kedves erényhez; később nem leend képes attól, bár mily körülmények közt sem, elidegenedni; mert ha valahol, náluuk áll a: Quo semel est imbiita recens servabit odorem testa diu. (Horat.) * Ily és hasonló erényekkel fölruházott tanonc igen könnyen képezi magát tovább a tudományokban is, melyek előkészítők azon korra, melyben a gymnasiumi pályát megfutva a felsőbb tudományok csarnokába lépend. E lépésre a szervezet oly szilárd és tudományokkal mintegy védbástyákkal oly támogatott, miszerint a megtanultakróli megfeledkezésben csak a rendkívüli rosz kezelésnél, vagy a fönemlitett kellékeknél nem vértezett tanoncnál félhető a veszély. Csak az erkölcsileg nem szilárdult gymnasiumi tanonc retteghet a kétes jövő kártékony befolyásaitól; csak az olyan tanoncnál kétkedhetünk a jövőről, kinek keblében meg nem gyökerezett a pietas a jó és hasznos irányában. Az ilyetén tanoncnál mitsem használ a tovább képző iskola. Az ilyennél a szünidő okmány gyanánt szolgál a semmit tevésre. Mennél odább halad éveiben, annál mélyebben siilyedend a vétkekbe, melyek elöl nem vala elég gondos magát biztosítani. Itt a komoly tudományok közepette is csak bojtorján nő a helyett, hogy azt kiirtani törekednék. Jobb ily gyomnak kiirtatni, nehogy szétágazva jó földet is megmérgezzen s eltermékenvitlenítsen. Az önálló folvvásti képzésére jó és szilárd akarat s életkomolyság szükséges. Az idő gyorsan fut; azért e jegyzetek írója e részben kevésszer lehete nyugodtabb mint e lefolyt évben; ritkán tanúsított annyi önmunkásságot gymnasiumunk; mint ekkor a felsőbb osztályok nagy része. A jó akarat és életkomolyság — mi itjuban ritka — oly mérvben mutatkozott, mennyit ember csak az élet nyarán tanúsít és mutat fel ott, hol az életfentartás veszi igénybe embernek életerejét. Vajha a célba vett irány a mármár eléggé megtört ösvényen 2*