Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1855
5 minthogy, nagyhatáskörü szellemök saját érdeküket azonosítván az egész tömegnek érdekével, ennek java, boldogsága egyszersmind az ö javuk 's boldogságuk is. A' bármilly sors által elkülönített, vagy saját én-jébe vonult egyéniség, ha még olly nagy is, kicsinynek érezheti magát, elkülönítöttségében, 's abban tétlenül vesztegölve elalél 's elfonnyad, mint a' testtől elszakított tag. Fönségösen tudatja ezt az Üdvözítő a' szöllötöriil való példázatban, mellyet ime nagy jelentésű szavai előznek meg: (Ján. 15 ) 4.) „Maradjatok én bennem, 's én is megmaradok tibennetek."— A' kölcsönhatás a' legiidvösebb eredmények előidézője; erre mutatnak szellemi közleködési hajlamaink, 's azon, keblünkbe oltott erős vágy, mellynélfogva az öröm és bú, az értelem és érzelem szüleményeit a' rokon lelkekkel megosztani olly igen óhajtjuk. A' társalom a' közös cél elérése végett számos egyénekből egybeállott testület, mellynek különféle tényköreihez képest az egyéneknek, mint tagoknak képességei is irány- és aránylag különbözők, hogy egyik ezt, másik azt hassa át; egyik kéz, másik szem 'stb. gyanánt szolgáljon. Mindazon tehetségek 's erők, mellyek az egyénben külön mutatkoznak, a' társalmi testületben töbszörözötten állnak össze, akkép, mint a' nagyobbszerü zenekarokban erösebb intonatio végett az egyes hangok szaporíttatnak. — így magasb fokig képezhetők ki a' külön irányú tehetségek, ha természetös hajlamukhoz képest a' külön szakmában az épen nekik valót gyakorolhatják, 's az egésznek öszhangzó egysége 's közös java előmozdításával egyszersmind öntökélyüket is magasbra emelik. E' nagy harmóniának emeléséhöz aránylag járulni hivatva van minden ép erő 's bármilly igénytelen tehetség az illető helyen. A szellemi 's anyagi munkásság tere olly tág, hogy a' számtalan minőségű tényezők mindegyikének alkalmas munkakört, szakmát, képes adni; 's a' melly társalmi tag a' neki jutott kört tehetségeihöz képest a' lehetőleg legjobban betölti, az leginkább teljesíti föladatát. A' szellemi erők fokozatukhoz képest a' legjelentékönyebb hatást gyakorolják a' közcélnak elérésére nézve; de, érzékiség alapjaira támaszkodván, az alsóbb nemű szerveket is tetemesen igénybe veszik a' cél eszközlése végett. Szellemjavaink, külön 's közösen, legfőbb értékűek levén, óhajtásunk céljának, a' valódi boldogságnak elérésére e' legdrágább örökségünknek megóvása 's lehető gyarapítása kiváló feladatunk; az ezeknek eszközeiül szolgáló ideiglenes javak pedig csak eszközi értékükhöz aránylag érdemlik figyelmünket. A' társalmi élet osztályosai bel- és külmunkássággal hatnak a' közjóra, mint kézművesek és észmunkások, egymásért működvén kölcsönös viszonyban állnak; 's e' különféle, de közös célra irányzott munkásság, kellő arányban rendözve, 's helyes öszhangzásban folytatva, a' társaimat egy nagy egységű, életerővel teljes testületté alkotja, mellyben az egyének nagyobb, rokonnemű tömbjei szerepölnek tagok gyanánt. Es minthogy a' szellemi tökély magasabb fokozataira feljutható képesség csak kevésnek jut: ez annál nagyobb felelősséggel jár arra nézve, hogy az isten-adományozta világosságot kevesbbé részeltetett feleivel megosztani 's az azokkal közös célra mindenkép használni buzgókodjék. A' szellemi kincsek sáfárai mint közjavak letéteményösei nagy számolás alatt vannak; annál többel tartoznak, minél több jutott nekik az égi adományból. Ebbiil követközik, mikép öntökélyesítési törekvésünk az egészre irányzott viszonyában leli kiváló böcsét. A' szép-, igaz- és jónak az egyén általi valósítása mindig a' társalomra hat át. Öntökélyesítésünk üdvös eredménye feleink nömösítésében mutatkozik legszebben; ez okbul a' szép-, igaz- és jónak minél inkább 's minél tágasb körben valósítása végett épen ezekben sarkalló kötelmünk, hogy, az igaz világosság necsak véka alá ne rejtessék, hanem minél szélösebb körben világoljon; mire a' keresztény erkölcstan is kötelez minket a ? lelki irgalmi
