Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1853

meg ott, hol lelkiismeretes számadásra vonatnia kell. Nap Közt sem szabad apának figyelmeztetni a fiút kötelmeire, mert az anya ismét úlban áll. Es ez így megy naponkint, egyet sem vévén ki. Ez áll néha — de csak elvétve — megfordítva is. Es mégis mindig a szegény tanár az ok, hogy a túlkedvezések közt ápolt gyermek nem vivoft ki magának annyit, mennyit más szorgalmasb igényelhetett. — Tekintsünk be más családos házba, hol téli napokon egyetlen szobába 6—10 egyén összezsúfolva munka, beszélgetés, sokszor perpatvarok közt a szegény gyermek olvas; a szája jár anélkül, hogy tudná miben , minden törekvése mellett sem képes csak valamit is betanulni. És a szülék csodálják, ha a szegény fiu nem áll otf, hol állnia kellene, csodálja sokszor a tanár, mint ki előtt a,házi körülmények ismeretlenek; pedig ha tudjuk, hogy a tudományok csak csendben szereztethetnek, legkevesbbé sem fogunk csodálkozni azon, miért némely tanuló nem teljesili tanulói kötelmeit úgy, mikint óhajtanok. Szánandó az ily gyermek, ki a szülék vagy gazdák gondatlansága mellett nem eszközölheti jóllétét ez úton, mit gondosabb felügyelet és figyelem mellett eszközölhetendett. * * Sok — söt n.inden oz idő célszerű felhasználásától függ. Adjunk a gyermeknek és ifjúnak alkalmat és ismertessük meg vele ezt, nem leend szükséges, hogy a jutalom megnyerésében gondolatokat keltsünk bennök az aljas haszonlesésre. Nem ok nélkül íígvelmezlethetünk egy tudós arany szavaira, ki mondja : ,,Takarékos kézzel adj ki az időn, egy percet sr számlálj hozzá anélkül, hogy annyit ne végy belőle, a mennyit az ér. Ezeket «hajtná a jegyzetek irója, s vele minden tanár, mélyen bevésetni már az ifjú szivekbe. Ez magában foglalja azon magasztos gondolatot, mely felett minden ifjú, ki önmagának nem ellensége, sokszor és örömest szilárd komolysággal gondolkodik s már e miatt sem tartja helyén kiviil — ha kissé kitérőleg is - tanulóinknak néhány okos gondolatot vetni ide kellő megfontolásra. Mert sir a lelke s szive vérzik, ha korunk ifjú nemzedékét akár önvétke akár szü'ei gondatlansága miatt az arany fiatal kort keveset tevésben látja leélni saját romlásukra. Nem egyenes célja itt a jegyzetek Írójának az idő használására valakit figyelmeztetni, nem is szándoka azt fölemlíteni: bog-y az idő becses, hogy az gyorsan fut le s több efélét; egyedüli szívélyes óhajtása csak boldognak látni azon sarjadékot, melytől sok tekintetben függ sokak jólléte. Ép azért minden ifjúnak ébrednie kellene nagyszerű rendeltetése által, s a hatalmában levő pillantalokat gondosan használni. Mert létének tökélyesbülése és a sírontúli boldogsága azon törekvésektől függ, melyeket itt szellemének jó és szép kiképzésére fordított. Nem kételkedhetni, hogy azon ifjú, ki jelen pillantatait hasztalanságokra pazarolja, önállása korában bánattal tekintend vissza hasztalanságaira; míg az okos örömmel nézend önművelésére felhasznált ifjú éveire. Csak a munkás és az idővel mérsékelten <iő ifjú leend azon állapotban, hogy az állam és emberiségnek használhatand. Az eltékozlott ifjú évek közönségesen csak mozgonyokat nemzenek, melyek gyermekkint hajlítandók és vezetendők , hogy a közjóért közremunkálhassanak; mit csak nagy erőfeszítéssel eszközölhetnek. A terméketlen földből is csikarhatni ki gyümölcsöt, ha müvelésénél ki nem fáradunk. Ha gondosan műveltetik, maga idején épen úgy megtenni a gyümölcsöt és talán többet, mint amaz édeni föld, melyet a tulajdonos hanyagsága ugarul heverni engedett. A keleti tartományokban, hol a zsarnokság még minden fölcsirázó erényt elfojt, minden legjobb akarat eredmény nélkül marad; de hol az érdem homályban hagyva nem gyászol, hanem érdemlegesen jutalmaztatik, minden ifjú önmaga tartozik idejét jól használni. Ne mondja senki, mint mondani szokják, hiába tanulunk. Igen, hiába, a rest, a semmittevő. Ha az ifjú talán eltévesztné is hatáskörét^ mikint óhajtná, és egy más körbe helyeztetnék, mire épen nem készüle, mégis használhat ott is — ha a