Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1853

na. Elészólitják a tárgy megfejtésére a panaszos anyának fiát, ki ugyanazt mindnyájunk teljes megelégedésére legügyesebben fejté meg. Az elérzékenyült anya ekkor: már most, úgymond, megnyugszom az intézkedésben, csakhogy fiam eleget tett várakozásomnak s vele fia is megnyugodott, nyilvánosan igazolhatván kitűnő ügyességét. — Vagy talán mint haszonlesés vagy nyereségvágy, vagy épen aljas gondolkodásmód nyilvánítása tekintessék, midőn a gyermek a jutalomnak mint olyannak örvend s mindenkép csak jutalom reményében igyekszik ? s ellenben mint nemes becsületérzést tartsa szemei előtt a nyilvános kitüntetés alkalmával, közönyös lévén a jutalomra ? Emez örömet én egészen ártatlan és gyermeki örömnek, — mig amazt ellenben veszedelmesnek tartom. A becsületvágy a nevelés teréről le nem szorítható, mert az „optimus quisque laude ducitur" a leg jobbik is tart a dicséretre — közmondás ha valahol, gyermek és ifjú előtt bizonyosan igen helyén lehet; de szükséges annak befolyását párhuzamozni, hogy ne a világ nyerjen, lélek pedig kárt szenvedjen. Mi csak azáltal érhető el, ha a tanulóknak egymásközti vetekedését egyedül a vetekedés terére húzzuk. Tartsuk azt, mit Homer ajánl ,

;bogy legyenek jók mindig,»' t. i. a tanulók. A kezdő tanár őrizkedjék a neveléstan mindenhatóságábani hitétől; az idősb a természet mindenhatóságától. A feladat ez: lehető korán egymással összebékíteni Horácznak e nevezetes két versét: Naturam expellas ft/rca, tarnen usque recur ret, azaz: űzd ki bar bottal a termé szelet, mégis visszatérend; és: Nemo adeo ferus est, ut non mitescere possit; nincs oly vad senki, hogy megszelidítni tie lehessen. Mindkettőn segithetni, ha a gyermeket környező külbefolyások le nem rombolják a vastürelmü tanár és nevelő igyekezeteit. És sajnos, hogy a tapasztalat ellenkezőt bizonyít legtöbb esetekben. — * * # Melyik utat kövesse a tanár működéseiben, hogy azok célirányosbak lehessenek és nagyobb sikerre vezessenek ? a legtevékenyebbekhez alkalmazza-e magát, minthogy azoknál a fáradság legjutalmazóbb? vagy a középszerűekhez , mivel ez a nagyobb számot képezi ? vagy a leggyengébbekhez, mert ezek leginkább igénylik tanáruk segélyét? A szellemdús tanár örömest az elsőkkel tart s a legjelesb tanárok híven is teljesitik azt; ellenben a leglelkiisireretesebbek az utolsókhoz alkalmazkodnak. Mit teend az, kiben a szellem és lelkiismeret, az ész, belátás és tapasztalat birtoka alatt állanak ? # * Az eszélyes tanár mindig a nagyobb részre fordítja figyelmét, ki nem felejtve ezek közül a leggyengébbeket sem, jóllehet sokszor legbuzgóbb igyekezete is meghiusul az atyailag figyelmeztető szóvali dac miatt. E szomorú híusulásnak okát ekkor a házi nevelésben kell hogy keressük. Sokszor a legkártékonyabb visszaélések a túlságos szeretet miatt elnézetnek, máskor a felügyelet elhanyagolása, míg nem ritkán a házi körülmények a fiu legjobb akarata mellett is képtelen annyit tenni, mennyit jóakaró tanára lelkiismeretes kötelességénél fogva követelhet. Nézzünk p. egy családos házba, hol az apai jóakarat mindenben hajótörést szenved az anya túlságos szeretete mellett. A fiúnak kötelességénél fogva sok tennivalója van, és ezt az atya jól tudja s teljesítetni is szeretné, de útjában áll az anyai vakszeretet; az atya tudja, mikép a hajnal legkedvesb barátja a múzáknak , s azért már hajnal hasadtával óhajtná gyermekét látni foglalatosságok között; de az anya vagy kérő vagy parancsoló szavával ellontáll a legszentebb akaratnak, és a gyermek, ki halmozva van kötelmekkel, anélkül, hogy csak egyet is teljesített volna kielégitőleg, nagy későn fölkeveredvén a puha ágyból, készületlenül jelenik