Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Kata: Erdélyiek vándorpásztorkodása Havasalföldön a 16–17. században
ERDÉLYIEK VÁNDORPÁSZTORKODÁSA HAVASALFÖLDÖN A 16-17. SZÁZADBAN a megállapodásokat, két csoportról beszélhetünk: a juhtenyésztő barcasági román gazdákról, valamint a tehetősebb brassói patríciusok és a kiterjedt nyájakkal rendelkező magyar nemesek csoportjáról.141 141 Nem tudni, milyen ütemben fejlődhetett a szebenhegyaljai (márgineni) pásztorok havasalföldi legelőhasználata a 17. században: az 1653-as Approbáták ugyanis csak a Barcaságot és Beszterceszéket vonták ki a dézsma fizetése alól. Csupán elszórva ismertek adatok a 17. századra nézve. - Irimie, C. - Popa, C.: Pástoritul i. m. 202-203. A már említett 1670-ből származó vöröstoronyi harmincados utasításán kívül (DJANS, Documente medievale, U VI. 1072) a nagyszebeni levéltár valószínűleg még számos értékes forrást rejtegethet. 142 Iorga, N: Brasovul si romini i. m. 355-356. 143 Sterie Stinghe: Din trecutul Románilor din Schei. Gazeta Transilvaniei, 1937. február 25. 2. 144 Uo. 145 Sterie Stinghe: Din trecutul Románilor din Schei. Gazeta Transilvaniei, 1937. március 11.2. 146 „insá numaï ce vor fi ale Scheailor, iar nu si ale altor oamenï de acolo den Tara Ungureascä ” - Iorga, N: Brasovul si romîni i. m. 370-371. Már 1701-ben is panaszkodtak a bolgárszegiek és más barcaságiak, hogy a cámpinai vámosok esztenaként három tallért vettek tőlük, holott „ilyen szokás korábban nem volt”. - Sterie Stinghe: Din trecutul Románilor din Schei. Gazeta Transilvaniei, 1937. március 18. 2. Nicolae Iorga szerint Máté vajda már az 1635-ös oklevelét követően kiállított egy kiváltságlevelet a barcaságiaknak, ez azonban elveszett.142 A barcaságiak körén belül külön kiváltságos csoportnak számítanak a bolgárszegiek, akiknek első fennmaradt privilégiumuk 1669-ből származik: ebben Antonie vajda megengedte nekik, hogy országában legeltessék nyájaikat ősztől kezdve egészen Szent György napjáig, de a juhdézsma (oient) szedése idején csupán egy ezüstpénzt (kosztanda/ costanda) kellett fizetniük juhonként.143 A szerződés megemlíti, hogy olyan szokásról van itt szó, amely már Matei Basarab uralkodása előtt is létezett; Antonie vajda Leon, Grigorie Ghica és Radu Leon vajdák e tárgyban megfogalmazott okleveleit is ismerte. 1679-ben Serban Cantacuzino is megerősítette a bolgárszegiek kiváltságait.144 Nem tudni, mennyivel különbözött ebben az időben a bolgárszegiek helyzete a többi barcasági juhgazdáétól. Egy 1696-os levélben ugyanis együtt jelennek meg: a brassói Stoica Postávariul és más bolgárszegiek azt kérték a havasalföldi vajdától, Constantin Bráncoveanutól, hogy olyan juhdézsmát (pierif) fizessenek, amiben korábban megállapodtak.145 Kiváltságos helyzetük egy 1706-os levélből már nyilvánvaló: ha csak a havasi legelőkön „nyaraltatják” a juhaikat, csupán a havas bérével (adetul muntelui) tartoznak, és mind a vajdának fizetendő legelőadótól (er bar it), mind a határon fizetendő vámtól mentesülnek. Akik viszont a völgybe, illetve a síkságra hajtják juhaikat, legelőadót és vámot is kötelesek fizetni, „ahogy a szokás volt”. Ez viszont csak a bolgárszegiekre volt érvényes, más erdélyiekre nem.146 Feltűnő, hogy a juhok után a havasalföldi vajdának fizetett adót ez a forrás már nem oieritnek, hanem ierbaritnek nevezi: ezt a fajta adót valószínűleg kizárólag az idegen jószágok után fizették, míg az oierit 633
