Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Kata: Erdélyiek vándorpásztorkodása Havasalföldön a 16–17. században
TÓTH KATA a havasalföldiek által teljesített természetbeni, illetve pénzbeli közteher volt. A havasbért (adetul muntelui, havaetul muntelui) azonban a havas tulajdonosa szedte és tarthatta meg magának.147 Ez azt bizonyítja, hogy legkésőbb a 17. század végén, illetve a 18. század elején a havasokat birtokló bojárok, kolostorok újra hasznot húzhattak legelőik erdélyi pásztorok számára való bérbeadásából. Mivel ezen pénzöszszegek fizetését az 1706. évi oklevél „szokásként” jellemzi, nem kizárható, hogy a nyári legeltetés adóztatása alóli felmentés már régebben is érvényben volt, amiről a téli legeltetésről szóló 1669-es és 1679-es kiváltságlevelek nem tesznek említést. 147 Institutii feudale din tärile románé. Dictionar. Ed. Ovid Sacheiarie - Nicolae Stoicescu. Bucuresti 1988. 228-229., 339-340. 148 „insä sä fie oameni striinï, bärseam, den Teara Ungureascä ” - Iorga, N: Brasovul si romîni i. m. 363-364. 149 Uo. 369. 150 „al nostru vechiü si bäträn priiatin ” - Uo. 370. Ugyan a kiváltságlevél nem tartalmazza a városbíró vezetéknevét, megemlíti azonban, hogy a vajdának szánt kérelemlevelet a városbíró veje, Georg Czako kézbesítette. O Jeckel leányát, Marthát vette feleségül. - Nagy Andor: Érvényesülési stratégiák a brassói szász tisztviselők körében. Kapcsolatháló-elemzés és családrekonstrukció az alkalmi nyomtatványok segítségével (1650-1750). Doktori disszertáció (Eszterházy Károly Egyetem). Eger 2019. 335. A juhkereskedelem jelentőségének növekedésével immár nemcsak a dél-erdélyi román falvak legeltették Havasalföldön nyájaikat, hanem tehetősebb magyar és szász gazdák is: jóllehet pásztorokként valószínűleg barcaságiakat, illetve szebenhegyaljaiakat béreltek fel. Mikor Gheorghe Duca vajda 1675-ben a brassói Michael Hermannak engedélyezte nyája Havasalföldön való legeltetését, adómentességet ígért neki, ám külön kikötötte, hogy pásztorainak „idegeneknek, barcaságiaknak, erdélyieknek” kell lenniük.148 Volt példa arra is, hogy a havasalföldi vajda érvényen kívül helyezte a kiváltságokat. Amikor 1698-ban az akkori brassói városbíró, Johann Mankesch arról panaszkodott Constantin Brâncoveanunak, hogy annak alattvalói az ő juhai után dézsmát {pierif) vettek, a vajda azzal érvelt, hogy immár harmadik éve szegénység uralkodik országában, és ezért az összes tanácsosától, bojárjától és minden másik barátjától, akinek kiváltságlevele volt, dézsmát kényszerült venni. ígéretet tett ugyanakkor arra, hogy a következő évben nem fogják háborgatni őket az adószedők.149 Johann Mankesch tehát rendes körülmények között kiváltságot élvezett, akárcsak a havasalföldi vajda tanácsosai és bojárjai. A vajda 1705-ben egy másik „régi és öreg barátját”, szintén egy volt brassói városbírót, Georg Jeckelt is felmentette a juhdézsma fizetése alól.150 Noha Johann Mankesch és Georg Jeckel is városbírók voltak, Michael Hermannak pedig az édesapja töltötte be ezt a tisztséget, mégsem szabad azt a következtetést levonni, hogy a juhdézsma alóli mentesség a mindenkori brassói városbíró kiváltsága volt, hiszen Georg Jeckelnek is külön kellett ezt 634
