Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Kata: Erdélyiek vándorpásztorkodása Havasalföldön a 16–17. században
ERDÉLYIEK VÁNDORPÁSZTORKODÁSA HAVASALFÖLDÖN A 16-17. SZÁZADBAN- legalábbis ezen forrás alapján - már Máté vajda ideje alatt az eredetileg megállapodott 5000 forinthoz képest jelentősen csökkent. Nem lehet azonban tudni, mikor és hogyan érhette el Havasalföld ura az összeg lényeges mérséklését. Ezenkívül érdekes megfigyelni, hogy 1635 óta először újra külön pontban szerepel az évi pénzösszeg ügye az erdélyiek legeltetésének engedélyezésétől. Noha a juhdézsmát és a lóajándékokat meg sem említi a szerződés, ezeket a „jó rendtartás” fordulat magában foglalhatta.123 123 1659-ben Constantin Serban egy újabb hitlevelet adott Rákóczinak. Ebben úgy nyilatkozott, hogy amennyiben Rákóczi támogatja őt a moldvai trón megszerzésében, évente 20 000 forint fizetésére kötelezi magát. Juhdézsmáról azonban itt sem esett szó. - EOE XII. 411-413. 124 EOE XVIII. 341.; Acta et epistolae i. m. 264-267. A Grigorie Ghica és I. Apafi Mihály között 1661-ben kötött baráti szerződés nem tett említést se a juhdézsmáról, se a legelőhasználatról, se pedig az éves tributumról. - Uo. 40-41. 125 Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár I-XIV. Szerk. Szabó T. Attila. Bukarest 1982-2014. III. 506-507. 126 „nici un fealiu de prázi sá nu-i ingreuiaze” - Acta et epistolae i. m. 261-264. A vándorpásztorokat legközelebb az 1685-ös erdélyi—havasalföldi szövetség említette: noha ez már nem szólt az éves adóról, biztosította a pásztorok vámmentességét. Ezen kívül kimondta, hogy „ha erdélyi emberek az közönséges connumeratiókor Havasalföldében találtatnak, tehát ha hiteles testimoniálissal ide valóknak lenni magokat conprobálhatják, semmi bántódások ne legyen, se pedig semmi exactióval ne terheltessenek”.124 A kortárs román fordításban a latinból átvett magyar exactió (’behajtás, adóztatás, szolgáltatás, bírság’125 ) helyén apräzi (prädä, vagyis ’zsákmány, fosztogatás’) szó szerepel.126 A szerződés tehát csupán arra kötelezhette a havasalföldieket, hogy a meghatározott juhdézsmán kívül semmilyen egyéb vámmal, adóval ne sújtsák az erdélyi pásztorokat. Ez a pont a visszaélések és önkényeskedések megakadályozására vonatkozott, nem a dézsma eltörlésére. Az 1658. évi szerződés szerint a havasalföldi vajda által az erdélyi fejedelem részére fizetendő pénzösszeg 1635 óta jelentősen csökkent. A pontos okot azonban nem közlik a források. Valóban nem legelt annyi erdélyi juh a Kárpátoktól délre, amelyeknek a dézsmája után a havasalföldi vajda 5000 forintot át tudott volna adni az erdélyi fejedelemnek? Vagy II. Rákóczi György - apjával ellentétben - már nem szándékozta Havasalföldre kiterjeszteni hatalmát, és ezért engedékenyebb lehetett az éves pénzösszeget illetően? Ami azonban az erdélyi pásztorok havasalföldieknek fizetett juhdézsmáját illeti, ez valószínűleg az 1620-as évektől, de legkésőbb 1635-től kezdve állandósult. Noha az 1635-as szerződés keretein belül a dézsma szoros kapcsolatban állt a Havasalföld által Erdély számára fizetendő éves pénzösszeggel, ez az összefüggés meglazult a 17. század folyamán. A legelőhasználati jog, illetve a juhdézsma fizetése azonban továbbra is a két ország közötti „béke és jó szomszédság”, illetve a szövetség (confoederatio) egyik elemét képezte. 629
