Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Kata: Erdélyiek vándorpásztorkodása Havasalföldön a 16–17. században
TÓTH KATA Az erdélyi juh tulajdonosok birtokai és jogai Havasalföldön Ha nem az 1635-ös szerződés, akkor a vándorpásztorkodás általános fellendülése Havasalföldet is és Erdélyt is bizonyos, országon belüli intézkedésekre ösztönözte. A források már a 16. század végétől arról tanúskodnak, hogy egyes erdélyiek Havasalföldön örökös birtokként (ocina, illetve mosie) bírtak havasokat: egy 1592., illetve egy 1593. évi oklevél szerint Rozsnyó városa szabadon birtokolta a havasalföldi Baiu nevű hegyet, mely már az őseik és atyáik idején is a tulajdonukban volt.127 1629-ben a bolgárszegi Dumitrasco és nagybátyja, Pátru Márcioiu vásároltak esztenahelyet a Prahova megyében található Piscul Cumpátului nevű havason, 1634-ben pedig Máté vajda megerősítette az almásmezei Sandru és Cárstea tulajdonát a Lutele nevű havason.128 Létezett tehát egy - valószínűleg tehetősebb - rétege a barcasági juhtulajdonosoknak, akik a havasalföldiektől magashegyi legelőket és esztenahelyeket vásároltak, ezzel biztosítva nyájaik nyári legeltetését. 127 Documente privi toare la istoria románilor i. m. XV/ 1. 711. Az oklevél keltezését illető magyarázatért lásd Nicolae Iorga: Documente geografice. Buletinul Societátei geografice románé 20. (1899) 4. sz. 54-55. 128 DRH, B. XXII. 512-513.; XXIV. 535-536. 129 „cá domnia mea nu dau mosiia tárái sá o tie oameni streini, dentr-altá teará” - Uo. XXVII. 150. 130 Későbbi források azonban az erdélyiek számára történő zálogosításokról tanúskodnak. 1673-ban a borosjenői Székely László 9 évre zálogba kapta a havasalföldi Brátila havast Mihail logofáttól. A havast a fogarasi Jás falu, melynek Székely postamestere volt, már régebb idő óta rendszeresen bérelte egy tömlő túró fejében a logofáttól, aki viszont most pénz hiányában elzálogosította Székely Lászlónak. - Iorga, N: Acte románesti i. m. 256-259. Kérdéses, hogy a jásiak már régebbi idők óta való legelőbérlése tette lehetővé az „idegennek” való elzálogosítást, vagy Máté vajda tiltása már nem volt érvényben. Nincsenek azonban arról adatok, hogy 1635 előtt ezek az erdélyiek fizettek-e a havasalföldi vajdának dézsmát. Egy 1639-es levél azonban arra enged következtetni, hogy Máté vajda korlátozni akarta a külföldiek birtokjogát az országban. Palaloga kancellár (logofát) zálogba adott ugyanis egy, a Piscul Cáinelui havason levő esztenahelyet a brassói Scoferceának, akinek a felesége ott legeltette a nyáját. A vajda megparancsolta a plájások — a havasi ösvényeket őrző határőrök — elöljárójának (vatas deplàiasî), hogy űzze el a juhokat az esztenahelyről: az esztenahely ugyanis Negoita istállómesteré (comis), Palalogának nincs semmi köze hozzá, és a vajda amúgy se hagyja „országának örökségét idegen embernek bírni”.129 Ez az indoklás egyedülálló a fennmaradt forrásokban, azonban könnyen megmagyarázható: valószínűleg csak a zálogba adó bojár húzott volna hasznot a zálogosításból, a vajda kincstárába viszont nem folyt volna be a dézsma.130 Érdemes áttekinteni a kolostorok birtokait érintő okleveleket is: 1636-ban, egy évvel I. Rákóczi György és Máté vajda szerződése után a havasalföldi vajda és Teofan jeruzsálemi pátriárka megújította a govorai kolostor birtokában levő 630
