Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Kata: Erdélyiek vándorpásztorkodása Havasalföldön a 16–17. században
TÓTH KATA A „béke és jó szomszédság” helyett, amit Szebenszék Havasalfölddel ápolt viszonya alapján már megfigyeltünk, az újabban keletkezett megállapodásokban már a confoederatio ( ’szövetség’) szerepelt, amely már írásban rögzített és mindkét fél által jóváhagyott, törvényesített elv volt, és többek között magában foglalta a legelőhasználattal kapcsolatos egyezmények kölcsönös tiszteletét is.118 118 Erdély Havasalfölddel és Moldovával való szövetsége (confoederatio) az 1653-as Approbátákba is bekerült. A törvénycikk említ ugyan a szövetséget meghatározó „conditiókat”, sajnos nem fejti ki bővebben ezeket a feltételeket. - Approbatae Constitutiones i. m. 46-47. 119 Kemény János sajnos nem tette egyértelművé, járvány vagy a kedvezőtlen időjárás miatt pusztult el a sok jószág. Ugyanazon év tavaszán Diicu nagyfegyvernök a hosszú hideg télről panaszkodott Hermann Mihálynak. - Iorga, N: Brasovul si romini i. m. 46-47. 120 II. Rákóczi György i. m. 16. 121 Uo. 27-28. 122 Documente privitoare la istoria Ardealului i. m. X. 322-324. A kortárs román fordítást lásd Do cumente istorice transilvane I. Ed. Ioan Lupas. Cluj 1940. 268-270. Kemény János a II. Rákóczi Györgynek címzett levelében az erdélyiek elmaradását a déli legelőktől két elképzelhető okkal magyarázta. Vagy „elholt az marha”,119 vagy pedig a juhgazdák „megfélemlettek, mert rosszúl bánnak velek az boérok”, mint ahogy az tavaly is a brassai juhok törvénnyel ellenkező megvámolásával történt.120 Ügy tűnik, a havasalföldi bojárok a juhdézsma bevezetésével valóban elestek eddigi jövedelmi forrásuktól, így erőszakkal akartak maguknak hasznot hajtani az erdélyi pásztoroktól. Általános lehetett tehát az elégedetlenség: nemcsak a bojároknak nem jutott kielégítő bevétel, de 1649-ben már nem legelt annyi erdélyi juh Havasalföldön, amennyinek a dézsmájából a vajda úgy tudta volna kifizetni az évi 5000 forintot, hogy neki is nyeresége maradt volna belőle. Az éves adó kifizetésének az elmulasztása azonban az erdélyiek szemében a con foederatio elvének megszegését jelentette volna, mégpedig II. Rákóczi György fejedelemségének kezdetén bizonyítania kellett a béke iránti elkötelezettségét. Mivel a barcasági pásztorok csak 1653-ban mentesültek az erdélyi fejedelemnek járó juhdézsma fizetése alól, ők is háboroghattak a kettős teher miatt. A Havasalföld és Erdély közötti szövetségi szerződést csak 1650-ben újították meg. Hogy a juhdézsmára, illetve az éves adó fizetésére vonatkoznak-e azok a „bizonyos kötelező és kezességi hitlevelek” (certas Reversâtes Obligatorias et F ide jussio nales), amelyeket a havasalföldiek II. Rákóczi György apjának adtak, és amiknek betartására kötelezték magukat, nem derül ki a megállapodás szövegéről.121 Mikor 1658-ban az új havasalföldi vajda, Constantin Serban oklevelet adott II. Rákóczi Györgynek, miszerint a Havasalföldön „legeltető marhák dolgából is az előtti jó rendtartást” fogja követni, egy külön pontban évente 3000 aranyat ígért neki, azaz - állítása szerint - 500 arannyal többet, mint amennyit Matei Basarab idején kellett fizetni.122 Az Erdélynek fizetendő éves adó tehát 628
