Századok – 2024

2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Kata: Erdélyiek vándorpásztorkodása Havasalföldön a 16–17. században

ERDÉLYIEK VÁNDORPÁSZTORKODÁSA HAVASALFÖLDÖN A 16-17. SZÁZADBAN

nyájaikat, télen viszont visszatereltették őket a faluba. A kora újkorban még nem volt mindenhol elterjedt az istállótartás Erdélyben, így amennyiben lehetséges volt, a téli legeltetést a falvak határában oldották meg, olykor szénát is adva az állatoknak.17

Mikor azonban az időjárás viszontagságai miatt télen nem lehetett számítani elengedő mennyiségű szénára vagy legelőfűre, a gazdák a Kárpátokon túli sík vidékeken, sokszor a Duna mentén teleltették jószágaikat, így ekkor már hosszú távú transzhumálásról beszélhetünk.18

Ki kell hangsúlyozni, hogy a Kárpátokon átívelő vándorpásztorkodás esetében szinte kizárólag juhpásztorkodást értünk.19

17 Imreh István — Pataki József. Kászonszéki krónika 1650-1750. Bp. 1992. 191.

18 Sally

Huband- David!

McCracken - Annette Mertens: Long

and

Short-Distance

Transhumant Pastoralism in Romania: Past

and

Present Drivers of

Change.

Pastoralism 1. (2010) 1. sz. 55-71.

19 A

források említést tesznek néha az erdélyi disznócsordák Havasalföldön való makkoltatásáról. - Urbariile Tárii Fägärasului

i.

m. II. 612, 841. Ugyanakkor moldvai és havasalföldi disznótulajdonosok is felkeresték néha az erdélyi tölgyerdőket. - Documente

privitoare

la

istoria

románilor i. m. XV/2. 842.; 534 documente

istorice

slavo-románe din Tara

Româneasca si Moldova privitoare

la legáturile cu Ardealul (1346-1603). Ed. Grigore

G.

Tocilescu.

Bucuresti

1931.

252-253.

20 Braudel,

E:

The

Mediterranean i.

m. I.

86.;

Noël

Coulet: Vom

13.

bis

15.

Jahrhundert:

die Etablierung der provenzalischen Transhumanz. Geschichte der Alpen - Histoire

des

Alpes - Storia

delle

Alpi

6. (2001) 152.; Robinson, T: Crossing Boundaries

i.

m.; Huband, S. - McCracken, D. I. - Mertens, A.: Long and

Short-Distance

i.

m. 57.; Eugene Costello: Transhumance

and

the Making

of

Ireland’ Uplands (1550-1900). Woodbridge 2020. 1.

21 VuiaR: Tipuri de

pástorit i.

m. 188.; Ion Donat: Pästoritul românesc

si problemele

sale.

Studii. Revista de

istorie 19. (1966) 2. sz. 281-305.; Bucur, C.: Invariante si variabilitate i. m. 125-146.; Petru Panaitescu:

Introducere

la

istoria culturii románesti.

Problemele

istoriografiei române. 2. kiad.

Bucure§ti 2000. 131-137.; Totoianu, R: Pästoritul

i.

m. 57-65.

22 Bucur, C.: Invariante si variabilitate i. m. 136-137., 141.

Fontos azt is kiemelni, hogy pásztorkodás különböző formái közötti határok gyakran elmosódnak, és hogy különböző évszázadokban, különböző térségekben más és más tényezők hatottak egy-egy forma kialakulására, felerősödésére vagy éppen eltűnésére.20

Joggal vetődik fel tehát a kérdés, hogy az erdélyi esetben mikorra tehető a vándorpásztorkodás megjelenése, illetve szélesebb körű elterjedése.

Ezen kérdés lehetséges válaszai szoros kapcsolatban állnak a román nép eredetét érintő elméletekkel. Azok, akik a románokat romanizált dákok leszármazottjainak tekintik, a helyhezkötött állattartást tartják az eredeti pásztorkodási formának a térségben. Szerintük a folyamatosan Erdély területén élő románok nyaranta ugyan használták a havasi legelőket, de ez mindvégig a rövid távú, penduláris transzhumálás keretein belül maradt.21

A hosszú távú transzhumálás a piaci igények növekedésének köszönhetően alakult ki: Corneliu

Bucur

szerint a 13. és 14. századi magyar királyok új gazdaságpolitikája növelte az állattenyésztés jelentőségét, ami a dél-erdélyi román pásztorokat kaszálók és legelők hiányában a jószágok téli etetésének másfajta megoldására ösztönözte. Havasalföld önállósulása a legeltetésnek biztonságosabb körülményeket kínált.22

Constantin

613