Századok – 2024
2024 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Barta Róbert: A magyarság vonzásában. Válogatás Carlile Aylmer Macartney írásaiból és beszédeiből (Peterecz Zoltán)
TÖRTÉNETI IRODALOM bizonyos aránytalanságok és következetlenségek érzékelhetők. A második fejezetben például, amikor a magyarság történelmének szentelt Macartney-írásokat mutatja be, Barta némileg kiegyensúlyozatlanul tárja az olvasók elé a mondanivalóját. Ekképp a Hungary című kötet elemzésénél szinte kizárólag a Hunyadiak korára összpontosít, majd Bryan Cartledge, a szintén diplomata múlttal rendelkező, Macartneyt követő brit történészgeneráció tagjának magyar történelmet tárgyaló könyvével foglalkozik, néha hosszú idézetekkel tarkítva elemzését. Ez a túlságosan hosszú kitekintés azonban nem tűnik indokoltnak. Ezután háromoldalas összefoglalás következik a Hunyadiak koráról szóló, legújabb magyar történészi munkákról, majd Macartneynak a Hunyadiakat illető megállapításait a modern magyar történeti munkákkal veti össze a szerző, ily módon téve próbára Macartney állításainak megbízhatóságát. Homályban marad ugyanakkor, hogy miért koncentrál ennyire kirívóan a középkor ezen időszakára, miközben a Mátyás király időszaka és az 1933 közötti korszaknak csupán bő két oldalt szentel. Ezt követi a Horthy-korszakot tárgyaló October Fifteenth (1929 —1945) című kétkötetes, korszakos munka bemutatása, melyet Barta mindössze két oldalon végez el. Az is meglepő, hogy a könyv terjedelmesebb, forrásközlő részébe semmi nem került be ebből az opusból. A következő fejezet Márfíy-Mantuano Judit (Judit Listowel), magyar származású brit írónő, újságírónő pályáját tárja az olvasók elé. Némileg elgondolkodtató, hogy ez az amúgy remekül elmesélt és alaposan feltárt történet mi célból szerepel itt. A szerző nyilván a magyar-brit viszonylatban kialakult informális kapcsolati hálóra akarja felhívni az olvasó figyelmét, amire Márfíy-Mantuano Judit alakja teljesen alkalmas. Az viszont kérdéses, ez mennyire függ öszsze Macartney személyével és a magyarságot illető munkásságával, aminek a megismertetése viszont a kötet deklarált célja. Barta megemlíti, hogy „Macartney pályájáról szóló levéltári iratokban több esetben is előfordul Judit Listowel neve, ami világosan jelzi ismeretségüket és kapcsolódásaikat” (45.). Ez megtévesztő kijelentésnek tűnik, mivel a következő, az írónőt bemutató oldalak nem erősítik meg a szerző állítását. A fejezet kizárólag Márfíy-Mantuano Juditról szól, és maga a szerző jelenti ki a végén, hogy a két személy közötti összefüggés gyakorlatilag abban állt, hogy a második világháború évei alatt Márfíy-Mantuano „valószínűsíthetően kapcsolatba került” - többek között - Macartneyval is (6L). Erre azonban semmilyen bizonyítékot nem szolgáltat. Hacsak nem tekintjük ismeretségnek azt, hogy Márfíy-Mantuano Judit egyik 1944-es, a The Economist szerkesztőjének írt levelével kapcsolatosan Macartney fel jegyzést készített a brit külügyminisztériumban, illetve azt, hogy Macartney egyik 1946. évi, Magyarországról szóló előadásán Márfíy-Mantuano Judit is részt vett. így ez az olvasmányos és érdekfeszítő fejezet nem illeszkedik a könyv szorosan vett témájához vagy céljához. A kötet ezt követő, nagyobbik egysége Macartney különböző írásaiból (előadások, memorandumok, levelek, publicisztikák) közöl válogatást. Ezek a szemelvények - a vállaltan szűk keretek között — azt a célt hivatottak szolgálni, hogy keresztmetszetét adják Macartney Magyar országgal és a magyar történelemmel foglalkozó írásainak, a korábban elemzett monográfiákat mintegy kiegészítve és árnyalva. Mivel az itt közölt fordítások legtöbbje még sosem, vagy csak részben jelent meg magyarul, a kötet ezen része roppant hasznos a téma iránt érdeklődő olvasóknak. E részben Macartney számos megállapítása dőlt formátumban szerepel, mert a szerző - aki egyben a szövegeket fordította - úgy vélte, ezeket a gondolatokat érdemes kiemelni. És valóban, elgondolkodtató például Macartney azon véleménye (egy 1931-es, Magyarországról szóló előadásából), mely szerint demokratikus választások esetén „a városokban enyhe baloldali, vidéken viszont számottevő jobboldali fölény alakulna ki” (67.), amelynek helytállóságát az utóbbi évek hazai választási eredményei egyébként pontosan tükrözik. De a történész 1937- es megfigyelése is érdekes a magyarországi antiszemitizmusról vagy a nácizmus terjedéséről - utóbbi németellenességgel is társult véleménye szerint. Macartney úgy gondolta, az ekkori német cél az volt, hogy Magyarországot teljesen alárendelt pozícióba hozzák. Az egyéb, a má599
