Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Ordasi Ágnes: A fiumei elitcsoportok és a bosnyák vasúti összeköttetés dilemmái a dualizmus korában
ORDASI ÁGNES A Novi—Bihac összeköttetésről sem akkor, sem később nem született törvényi megállapodás. Thallóczy Lajos és Bilinski sürgető nyomására138 hamarosan megkezdődött a Samac—Doboj, valamint a Banja Luka—Jajca vasútvonalak közigazgatási bejárása,139 és 1912 nyarán megtörtént az „Ogulintól Knin irányában létesítendő államvasut megépítéséről” szóló törvénycikkely legfelsőbb jóváhagyása (1912. évi XLVIII. te.). Az erőviszonyokról sokat elmond, hogy a megépítendő fő- és a szárnyvonalak Bihaé-ot messze elkerülték. 138 MNL OL K26, 952. cs. 1912, XXXVI. t. 3075 (68. a. sz.). A közös pénzügyminiszter és a két kormány között létrejött egyezmény tervezete, 1912. máj. 139 MNL OL K 26, 952. cs. 1912, XXXVI. t. 4610 (68. a. sz.). A közös pénzügyminiszter a Samac- Doboj közti vasútról, 1912. júl. 30.; Uo. 5056 (68. a. sz.). A közös pénzügyminiszter a Banja Luka- Jajce vasútvonalak közigazgatási bejárásáról, 1912. aug. 22. 140 1905. évi február hó 15-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója I-II. Bp. 1905-1906. I. 32. országos ülés, 1905. máj. 30. 380. 141 A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Fiúméban. Magyar Kereskedők Lapja, 1914. július 4. Pénzügyi kérdések, költségvetési tényezők A birodalmi, az állami és a lokális érdekek ellentétein túl — a vasútépítés ügyében — egyéb tényezők is komoly nehézséget okoztak. Valódi kihívásnak számítottak a különböző pénzintézményekkel kötött szerződésekből eredő kötelezettségek, aszimmetriák, finanszírozási és ütemezési dilemmák. Tekintve, hogy piaci alapon működő, profitorientált intézményekről van szó, joggal vetődik fel a kérdés, hogy a bankok milyen szerepet töltöttek be a bosnyák vasút megépítésével kapcsolatos egyeztetésekben. A kérdést az teszi különösen izgalmassá, hogy - bár az állam és a pénzintézetek érdekei számos alkalommal összefonódtak — egy-egy beruházás során komoly érdekellentétek merülhettek fel. így nem számított ritkaságnak, hogy a haszonmaximalizáláskor és a rizikóvállalás mérlegelésekor a bankok „lojalitása” és együttműködési hajlandósága lecsökkent. Az ambivalens állapotot jól érzékelteti Lahene (Lähne) Hugó 1905 májusában tett interpellációja, amiben Tisza István kormányának gazdaságpolitikáját, valamint a bankok fiumei dominanciáját bírálta.140 Noha kritikáját az önálló magyar bank- és a vámterület kérdésére hegyezte ki, Fiume felemlegetésével egy további problémára, a bankintézetek és helyi kirendeltségeik túlzott befolyására is rámutatott. A kikötővárosban számos fiumei és országos pénzintézet működött, sőt a századfordulóra szinte valamennyi országos bank helyi fiókot is fenntartott. Ez alól a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (PMKB) képezett kivételt, amely csak 1914 nyarán nyitott saját fiókintézetet Fiumében.141 A látszólagos megkésettség mégsem jelentette azt, hogy a PMKB közönnyel viszonyult volna a fiumei vagy a balkáni piacokhoz. Sőt, a PMKB kiemelt regionális érdeklődéséről tanúskodik, 528
