Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Czinege Szilvia: Apponyi György 1872-es kísérlete egy katolikus konzervatív párt alapítására
Czinege Szilvia APPONYI GYÖRGY 1872-ES KÍSÉRLETE EGY KATOLIKUS KONZERVATÍV PÁRT ALAPÍTÁSÁRA Apponyi György gróf a 19. századi magyar politikai közélet egyik meghatározó alakja volt, a reformkorban hivatalnoki karrierje a kancellári tisztséggel teljesedett ki (1844 novemberétől második alkancellár, 1846 áprilisától másodkancellár, 1847 novemberétől főkancellár volt),1 de politikusként - a „fontolva haladó” konzervatív párt élén - szintén vezető szerepet töltött be. A forradalom és szabadságharc a hivatalnoki és politikai pályafutásában egyaránt törést okozott, de mindez nem késztette visszavonulásra, konzervatív elvbarátaival együtt kereste az érvényesülés lehetőségeit először az udvarnál, majd az országbírói tisztségről (1860-1863) való leköszönése után a közélet egyéb színterein. 1864 novemberében új szerepben, laptulajdonosként és publicistaként tűnt fel, Bécsben útjára indította a Die Debatte című német nyelvű napilapot, amellyel a dualizmusról folyó párbeszédnek kívánt fórumot biztosítani. A lapban ő maga Von der Theiß [a Tisza mellől’] írói álnéven értekezett a kiegyezés szükségességéről. Az országgyűlés kezdetével, 1865 végén pedig Pesten a Magyar Világ című lap megvásárlásával biztosított orgánumot nézeteinek. Emellett széleskörű mecenatúrát fejtett ki a kulturális és tudományos életben, rendszeresen részt vett jótékonysági rendezvényeken, iskolákat, kulturális egyleteket támogatott. A közélet mellett a gazdasági életben is megtalálta azokat a lehetőségeket, amelyek keretei közt elveinek megfelelően tudta hazája érdekeit szolgálni, az 1850-es években ilyen volt például a vasútfejlesztés.2 A kiegyezéssel létrejött az az államalakulat, amelyért Apponyi az 1850-es években és az 1860-as évek első felében síkra szállt, így ezután a politikai érdeklődése a közjogi kérdésekről más jellegű problémák felé terelődött. Főként egy olyan kérdés felé, amellyel az 1870-es évekig mélységeiben még nem foglalkozott: a katolikus egyház pozíciójának megőrzése vált politikai programjának fő céljává. Apponyi ilyen irányú érdeklődését nagyban befolyásolták korának egyházi és politikai eseményei, de az alap adott volt az ő mélyen vallásos konzervatív személyiségében. E cél eléréséhez pedig két olyan utat választott, amelyekkel kapcsolatban a reformkor és a provizórium idején már szerezett tapasztalatokat: pártot szervezett, és ezt támogatandó sajtóorgánumot is alapított.3 1 Apponyi kancellári szerepvállalásáról bővebben lásd Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok. Kancellár és kancellária a reformkor végén. Századok 146. (2012) 609-652. 2 A színterekről bővebben lásd Czinege Szilvia: Apponyi György - egy korszakokon átívelő életút. [Kézirat, megjelenés alatt.] 3 Ezúton köszönöm Gieger Andrásnak a tanulmány megírása során folytatott szakmai konzultációkat. 471 SZÁZADOK 158. (2024) 3. SZ. 47I-5OI.
