Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Czinege Szilvia: Apponyi György 1872-es kísérlete egy katolikus konzervatív párt alapítására
CZINEGE SZILVIA Apponyi György-más arisztokratához hasonlóan - az 1865-1868. évi országgyűlésen Deák-párti képviselőként vett részt az alsóház ülésein, ahol a somorjai választókerületet képviselte.4 A soron következő, 1869-ben kezdődő országgyűlésen is indult a képviselőségért Kölesden, ekkor viszont alulmaradt Perczel Istvánnal szemben,5 így az 1869—1872. évi országgyűlésen a főrendi ház tagjaként volt jelen. Ebben az időszakban fogalmazódott meg benne újra a „politikai téren való tömörülés” elképzelése,6 amelynek szükségességére először 1860-ban gondolt mint lehetséges érvényesülési útra, akkor Vay Miklóst akarta a párt vezetőjének megnyerni.7 Igaz ugyan, hogy az ókonzervatív politikusok a Deák-párton belül foglaltak helyet, Apponyi kül- és belpolitikai okok miatt szükségét érezte a különállásnak. 4 Ballabás Dániel—Pap József—Pál Judit: Az országgyűlés tagjainak archontológiája. (Képviselők és főrendek a dualizmus kori Magyarországon 2.) Eger 2020. 279. A sajtó már 1865 nyarán latolgatta Apponyi megválasztásának esélyeit, többek között: A Népbarát, 1865. június 11. 281.; Fővárosi Lapok, 1865. október 4. 900.; Politikai Újdonságok, 1865. október 18. 498. A Pesti Hirnök a következőképpen kommentálta Apponyi képviselői jelöltségét okt. 30-i számában: „Angliában 10-20 választókerület is vetélkednék, hogy oly nagy államférfiakat, mint Apponyi György vagy Széchen Antal megnyerhessenek. Ily tapasztalt férfiaknak a kiegyenlítés kérdésében leginkább az alsóházban lehetne hasznát venni.” 5 Fővárosi Lapok, 1869. március 20. 259. 6 Gróf Apponyi Albert: Emlékirataim. Bp. 2016. 64. 7 Apponyi György levele Vay Miklósnak 1860. okt. 24-én. Közli: Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből. Szerk. Vay Miklós - Lévay József. Bp. 1899. 318-319. 8 Gróf Apponyi A.: Emlékirataim i. m. 14. 9 Erről bővebben lásd Czinege Szilvia: Apponyi György gróf a reformkori országgyűléseken. In: Rendi országgyűlés, polgári parlament: Érdekképviselet és törvényhozás Magyarországon a 15. századtól 1918-ig. Szerk. H. Németh István et al. Bp. 2020. 305-307. 10 Pesti Napló, 1868. október 1. (reggeli kiadás) 3. 11 Fővárosi Lapok, 1869. február 11. 131. Alap későbbi számaiban (március 2. 194., március 23. 268.) beszámolt a gyűjtés fejleményeiről. A pénzt és az érkező leveleket Apponyi kezelte. — Religio, Az alakuló párt Apponyi tervei szerint konzervatív és katolikus lesz, mindkét minőségnek megvolt a maga helye Apponyinál: egész életében konzervatív politikus volt és hívő katolikus. Fia visszaemlékezése szerint: „a harmonikus családi élet alapja a mély és egészséges vallásosság volt”.8 Vallásosságát nemcsak a magánszférában, hanem a nyilvánosságban is megélte. A reformkori országgyűléseken már a „fontolva haladó” konzervatív tábor egyik vezető alakjaként is érzékeny volt a vallási kérdések iránt.9 Ez a későbbiekben sem változott, hiszen több, a katolikus egyház érdekében szervezett esemény szereplője volt, például 1868 októberében a hercegprímás meghívására részt vett a katolikusok autonómiagyűlésén.10 IX. Pius pápa 1869-ben ünnepelte áldozópappá szentelésének 50. évfordulóját, és ez alkalomra Apponyi Cziráky Jánossal, Károlyi Istvánnal és Wenckheim Lajossal együtt felhívást adott közre, amelyben adakozásra szólították fel Magyarország katolikus lakosságát azzal a céllal, hogy az alkalomra ajándékkal, egy püspöki mellkereszttel tisztelegjenek a pápa előtt.11 Az aranymise 472
