Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Anton Hruboň: A Hlinka-féle Szlovák Néppárt magyarországi kapcsolatainak alakulása
ANTON HRUBON zul, Petravich Gyula a következő szavakkal értékelte azokat a megbeszéléseket, amelyek Hlinkáék és az — Esterházy János és Jaross Andor vezette — Egyesült Magyar Párt képviselői közt a szlovákiai autonómiablokk létrehozásáról szóltak: „Összevéve az egészet, a hangulat nem rossz mifelénk és meg van minden reményem arra, hogy ezt nemcsak megtartani, hanem fejleszteni is fog lehetni”.66 A magyar diplomácia tévesen a cseh-szlovák ellentéteknek olyan elmélyülésével számolt, amely a szlovákokat államjogi szinten is a magyarokhoz vezette volna. 66 Slovensko a slovenská otázka v pol’skÿch a madarskych diplomatickych dokumentoch 1938-1939. Red. Dusan Seges - Maros Hertel -Valérián Bystricky Bratislava 2012. 19. sz. forrás, 112. 67 Deák, L.: Hra o Slovensko i. m. 92. 68 Uo. 98-99. 69 A Tiso által felvetett három feltétel: 1. Központi hivatal végrehajtó hatalommal Szlovákia közigazgatására és a szlovák nyelv hivatalos használata. 2. Külön országgyűlés és törvényhozó hatalom a saját belügyekben, a vallás- és közoktatásügyben. 3. Költségvetési kvóta. Ezeket idézi pl. Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához 1936-1945. A müncheni egyezmény létrejötte és Magyarország külpolitikája 1936-1938. II. Összeáll. Ádám Magda. Bp. 1965. 665-666.; Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása. Századok 133. (1999) 693.; Janek István: Madarské a slovenské revizionistické snahy a bilaterálne vztahy v rokoch 1939-1940. In: Juh Slovenská po Viedenskej arbitrázi 1938-1945. Red. Ján Mitác. Bratislava 2011. 76. Ráadásul a magyar kormány a területi követelések vonatkozásában is leragadt saját korábbi elképzeléseinél. Amint arra Ladislav Deák történész rámutatott, Hitler a völkisch elv megfogalmazásával gyakorlatilag a magyar kisebbség által lakott Dél- Szlovákiára korlátozta az igényeket. Budapest azonban a jelek szerint nem vette figyelembe, hogy Hlinkáék nemcsak a túlnyomórészt szlovákok által lakott területek számára, hanem a trianoni békeszerződés által meghatározott határokon belül egész Szlovákiára vonatkozóan követeltek autonómiát.67 A kölcsönösen termékeny kommunikáció lehetőségét a magyar politikusok fölényes magatartása is akadályozta. Amikor például Tiso 1938 májusában az Eucharisztikus Kongresszuson tett látogatása alkalmával, Ronkay Ferenc parlamenti képviselő közvetítésével találkozott Kánya Kálmánnal, visszatetszést váltott ki belőle a magyar külügyminiszter arroganciája.68 Tiso a legerősebb szlovákiai párt elnökhelyettese volt, de a Néppárt nem volt része a csehszlovák kormánykoalíciónak, így a Kányával folytatott megbeszélés legfeljebb egyfajta előzetes hangulatfelmérésnek tekinthető. A Kányának felvázolt feltételeit is ebben az értelemben kell értékelni: ezek Szlovákia esetleges magyarországi integrációjára vonatkoztak, arra az esetre, ha a csehszlovák állam a jövőben felbomlana.69 A müncheni egyezmény után a helyzet gyorsan megváltozott. A náci Németország Szudéta-vidékre vonatkozó területi követelései mellett az egyik pótjegyzőkönyv előírta, hogy a magyar és lengyel követelések kérdését három hónapon belül, azaz 1938 végéig rendezni kell. A HSES által vezetett szlovák autonomisták kihasználták a csehszlovák kormány pozíciójának a müncheni diktátum nyomán bekövetkezett meggyengülését. 1938. október 6-án Zsolnán kikiáltották 306
