Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Anton Hruboň: A Hlinka-féle Szlovák Néppárt magyarországi kapcsolatainak alakulása
A HLINKA-FÉLE SZLOVÁK NÉPPÁRT MAGYARORSZÁGI KAPCSOLATAINAK ALAKULÁSA Szlovákia autonómiáját a Csehszlovák Köztársaságon belül, azt ígérve a többi pártnak, hogy az adott államjogi megoldás végleges.70 A HSES így megkezdte kiépíteni az „államot az államban”, Csehszlovákia pedig aszimmetrikus föderációvá alakult át. Bár a cseh-szlovák kapcsolatok 1938 októbere és 1939 márciusa között fokozatosan romlottak — ami végül a náci Németország közreműködésével Szlovákia kiválásához és elszakadásához vezetett -, a szlovák autonóm kormány Magyarországgal szembeni magatartásában semmilyen kompromisszum nem merült fel; Szlovákiának a Magyarországhoz való csatlakozása szóba sem jöhetett. 70 Ján Ursíny: Spomienky na Slovenská národné povstanie. Liptovskÿ Mikulás 1994. 19. 71 Za pozornosti svetovej verejnej mienky rokuje sa v Komámé o revízii hraníc. Slovák, 1938. október 12. 1. 72 „Tretia rísa” a vznik Slovenského státu. Dokumenty I. Das „Dritte Reich” und die Entstehung des Slowakischen Staates. Red. Michal Schwarc - Martin Holák- David Schriffl. Bratislava 2008. 53. sz. dokumentum, 135. Ennek szellemében a prágai cseh—szlovák központi kormány küldöttsége, élén Jozef Tisóval, a szlovák autonóm kormány miniszterelnökével, 1938. október 8-tól Komáromban nehéz tárgyalásokat folytatott a magyar küldöttséggel a közös határok kérdéséről. A szlovákiai politikai életet monopolizáló HSES hajlott a területi engedményekre. Elutasította azonban azokat a magyar követeléseket, amelyeket az 1910-es népszámlálás etnikai statisztikáira alapozott érvekkel támasztottak alá. A két világháború közötti időszakban ugyanis számos dél-szlovákiai városnak megváltozott a nemzetiségi összetétele, és fokozatosan a szlovákosodás útjára léptek. A komáromi tárgyalások során a párt napilapja, a Slovak abban reménykedett, hogy a küldöttségek végül megegyezésre jutnak: „Azt követően, hogy minden vitás kérdés rendeződik, a baráti magyar—szlovák együttműködés szelleme uralkodhatna, ami a két nép békés egymás mellett élését garantálná. Ez a nyugodt együttélés pedig állandó garanciája lehetne a békének Közép-Európának ebben a részében.”71 A határ menti Komáromban lefolyt vitákkal párhuzamosan a Néppárt önálló diplomáciai lépésekre szánta el magát, ezúttal a prágai központi kormány felhatalmazása nélkül. 1938. október 12-én Hermann Göring a Schorfheidében található villájában, a Carinhallban fogadta a háromfős szlovák küldöttséget: Ferdinand Durcanskÿt, az autonóm kormány miniszterét, Alexander Mach propagandafőnö köt és Franz Karmasint, a Szlovákiában élő kárpáti németek vezetőjét. Durcanskÿ bevezetőként elmondta, hogy a szlovákok soha nem akartak Magyarországhoz tartozni, és az volt a vágyuk, hogy saját államuk legyen, amely erősen kötődik Németországhoz. Bár Durcanskÿ nyilatkozatának második része ekkor még kisebbségi véleménynek számított a HSES-ben, a magyarellenes elhatárolódás tekintetében a párton belül általános konszenzus uralkodott. Göring erre azt válaszolta, hogy Németország a szlovákok törekvéseit „megfelelő módon” támogatni fogja.72 307
