Századok – 2024
2024 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Samu Nagy Dániel: A háttérember. Csengery Antal politikai és közéleti pályája (Cieger András)
TÖRTÉNETI IRODALOM Samu Nagy Dániel A HÁTTÉREMBER Csengery Antal politikai és közéleti pályája Országház Könyvkiadó, Bp. 2022. 690 oldal A könyv címéhez hűen, minden különösebb hírverés nélkül, Csengery Antal születésének 200. évfordulóján megjelent a politikus monumentális életrajza az Országgyűlési Értekezések könyvsorozatban. A közel hétszázoldalas mű szerzője maga is „háttérember”, hiszen az Országgyűlés Hivatalának történész munkatársa, aki a parlamenti képviselők munkáját segítő háttéranyagok összeállítása mellett több szakmai kiadványt is jegyez. Utóbbiak az Országház múltját mutatják be a szélesebb olvasóközönségnek. Samu Nagy Dániel mostani gondosan szerkesztett könyve veretes történészi munka, amelynek alapját a mintegy két évtizeddel ezelőtt megvédett PhD-disszertációja képezi. Akkori értekezésében Csengery 1860/70-es években kifejtett közéleti tevékenységét vizsgálta - ezt bővítette mostanra teljes életrajzzá. A könyv alcíme tehát némileg félrevezető, ugyanis a szerző nem csupán Csengery politikusi, akadémikus! és szakírói munkásságát tárgyalja, hanem érzékletesen bemutatja egy értelmiségi munkát végző, sokgyermekes családfő magánéletének fájdalmas és örömteli eseményeit is. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a rendszerváltás időszakához képest az utóbbi két évtizedben jelentősen megszaporodott a hosszú 19. században élt és meghatározó közéleti szerepet betöltő személyekről (ebből következően döntően politikus férfiakról) készített életrajzok száma. Még akadnak fontos kivételek, de ma már nemcsak kormányfőkről (például Lónyay Menyhért, Tisza Kálmán, Széli Kálmán, Tisza István) és miniszterekről (Ghyczy Kálmán, Hegedűs Sándor, Darányi Ignác, Berzeviczy Albert, ifj. Andrássy Gyula) olvashatunk könyveket, hanem immár „szürke eminenciásokról”, azaz befolyásos háttéremberekről is. Csengery Antal szinte „teljes fegyverzetben” lép elénk a kötet lapjairól, a vaskos könyvben csak alig tíz oldal foglalkozik élete első húsz évével. így viszonylag keveset tudhatunk meg a család vagyoni és szellemi hátteréről, valamint Csengery ifjúkori olvasmányairól, tájékozottságáról. Ugyanakkor beszédes, hogy a család 17. századi nemesi címerének rajzából a műveltség fontossága olvasható ki. Csengery a centralisták kezébe jutott Pesti Hirlap szerkesztője, majd a neoabszolutizmus idején útjára induló Pesti Napló főmunkatársa volt. A kiegyezést követően az MTA alelnöke, a Magyar Földhitelintézet igazgatója, az egyesített főváros fejlesztéséért felelős Közmunkák Tanácsának tagja, és ami a Századok olvasói számára különös jelentőséggel bírhat: a lapot kiadó Magyar Történelmi Társulat alapítója és választmányi tagja is volt egyúttal. Ugyancsak szerepet vállalt a Magyar Gazdasági Egyesület és a Magyar Általános Hitelbank vezérkarában. Mindenekelőtt azonban ízig-vérig politikus volt, aki különböző pozíciókban (például 1843- ban jurátusként, 1849-ben belügyminiszteri tanácsosként, 1861-től pedig honatyaként) csaknem négy évtizeden át a nagypolitika küzdőterén mozgott. Alapvetően a közjogi kodifikáció, a pénzügyek és a közoktatás tartozott a szakterületei közé, de az 1850-es években botanikát is tanított. 1867 után több ízben is a képviselőház „rettegett” pénzügyi bizottságának elnöke volt. Befolyását és szakmai ismereteit jól jelzi, hogy esetenként a kormányülésekre is meghívást kapott. Tekintélyét jelentősen megnövelte, hogy 1863-ban Deák Ferenc őt választotta munkatársául a Wenzel Lustkandl röpiratára válaszul írt Adalék a magyar közjoghoz című terjedelmes munka megszövegezéséhez. Később, az 1867-es kiegyezési törvények megalkotásakor is jó hasznát vette Csengery tollának. Az 1870-es években - Deák betegeskedése idején - Csengery lett a pártvezető legfőbb bizalmasa és az „öreg úr” álláspontjának tolmácsolója a kormánySZÁZADOK 158. (2024) I. SZ. 184-186. 184
