Századok – 2024
2024 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Somogyi László: Az aszódi koncentrációs telep működése (1914–1917)
SOMOGYI LÁSZLÓ A háború elején elő-előfordult, hogy internáltak verbálisán zaklattak nőket. Az sem kizárt azonban, hogy néha a megszólítottak élték csak meg zaklatásként a közeledést, a nyelvi akadályok miatt szerencsétlenül sikerült ismerkedési próbálkozást.45 1915-ben például két internált férfi - állítólag - megjegyzéseket tett két asszonyra, és szóban inzultálta őket. A főszolgabíró ezért elrendelte, hogy a településen élő internáltak - a házasok kivételével - este nyolc és reggel hat óra között nem hagyhatják el kijelölt lakhelyeiket. Nem mérlegelte az egyéni felelősséget, kollektív büntetést alkalmazott.46 Voltak azonban olyan férfiak, akik minden tiltás ellenére elszántan törekedtek a nőkkel való kapcsolat kialakítására. A főleg francia állampolgárságú internáltak némelyikével kapcsolatban a hatóság részéről visszatérő panasz volt, hogy „tökéletesen mindegy, hogy úri leány-e vagy cseléd leány, tisztességes-e vagy nem, mindegyiket egyformán molesztál.”47 45 Természetesen voltak műveltebb személyek is a rendőri felügyelet alá helyezettek között, akik minden bizonnyal beszélték a kor diplomáciájának lingua francáját, a francia nyelvet. 46 MNL PML V. 422.b. 55. d. 2456/1915. Az internáltak kedvezményeinek megvonása, 1915. máj. 19. 47 MNL PML IV. 422.b. 82. d. 4319/1916. Internált egyének viselkedéséről jelentés, 1916. jún. 27. 48 Hivatalosan csak férfi internáltakat őriztek Aszódon. Ennek megfelelően a női jelenlétről rendkívül kevés információ van a levéltári dokumentumokban és a csekély számú visszaemlékezésben. Nők leginkább úgy kerülhettek a telepre, hogy elkísérték internált férjüket/partnerüket Aszódra, ahol hatósági engedéllyel hosszabb-rövidebb időt töltöttek el. Amennyiben törvényes kapcsolat volt közöttük, kérhették a család egyesítését (erre a vonatkozó magyar jogszabályok lehetőséget kínáltak). Az aszódi születési anyakönyvekben csak az anyák leánykori neve szerepel, így sajnos nem lehet megtudni, hogy a felek házasok voltak-e vagy sem. A családegyesítést a már többször említett 10962/1915. B. M. rendelet I. fejezet 2. §. e. és f. pontja szabályozta. 49 MNL PML XXXIII. 1. Anyakönyvi másodpéldányok levéltári gyűjteménye, 1895-1980. (a továbbiakban: XXXIII.l.) Aszód, házasság 1905-1920. 10/1916., 22/1917., 1/1918., 14/1918. és 17/1918-as folyószámok. 50 MNL PML XXXIII.l. Aszód, születés 1913-1925. 77/1915., 19/1916., 77/1916., 19/1917., 77/1917., 69/1917., 92/1917. és 56/1918-as folyószámok. E kapcsolatokról vallanak a település házassági anyakönyvének másodpéldányai is. Eszerint nemcsak a helyi nők közül kerültek néhányan szorosabb viszonyba internált férfiakkal, hanem az internált civilek között is szövődtek házasságkötéssel végződő kapcsolatok.48 A világháború alatt összesen öt olyan házasságkötés történt a településen, amely a telepen élőkhöz köthető. Ezekből - bár a telepet hivatalosan 1917-ben felszámolták — három házasság 1918-ban köttetett. A menyasszonyok közül három magyar volt (mindannyian aszódiak); a vőlegények közül ketten an golok, a harmadik szerb állampolgár.49 Az öt házasságból csak kettőben tartoztak azonos felekezethez — az izraelitához és a görögkeletihez — a felek. Az egyértelműen internált civilekhez köthető születések száma nyolc volt.50 A „legtermékenyebb” évnek 1917 bizonyult, ekkor négy olyan gyermek született Aszódon, akiknek a szülei internáltak voltak. Állampolgárság tekintetében aránylag homogén képet mutatnak a szülők, hiszen mindössze egy gyermek született vegyes kapcsolatból, bolgár 174
