Századok – 2024
2024 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Somogyi László: Az aszódi koncentrációs telep működése (1914–1917)
KL ASZÓDI KONCENTRÁCIÓS TELEP MŰKÖDÉSE (1914-1917) apától és magyar anyától, ráadásul az anya helyi lakos volt. A többi gyermek szülei öt esetben szerb, két esetben francia állampolgársággal bírtak. 1915 és 1918 között hat internált civil halt meg Aszódon.51 Az anyakönyvi másodpéldányban szereplő elhunytak egy kivétellel szerb állampolgárok voltak.52 Az elhunyt személyek közül a legfiatalabb 16 napos, a legidősebb pedig 45 éves volt (egy nő is volt közöttük).53 A halálozási okokból ugyanakkor az is megállapítható, hogy az internálttelepen összehasonlíthatatlanul jobb körülmények uralkodtak, mint egy internálótáborban: az elhunytak többsége ugyanis olyan betegségek miatt halt meg, amelyek a korban egyébként is sok áldozatot szedtek (néhányuk akkor még gyógyíthatatlan is volt, mint például a tbc). Mindössze ketten haltak meg nem természetes halállal, vonatgázolásban és széngázmérgezésben. 51 MNL PML XXXIII. 1. Aszód, halálozás 1911-1925. - Egy esetben nem teljesen bizonyos, hogy az elhunyt internált személy volt: 41/1917. folyószám, Zsivkó Matics, vonatgázolás. A többi folyószám: 15/1915., 4/1916., 108/1917., 115/1917. és 84/1918. 52 A kivétel Roberts Guglielmo máltai születésű angol alattvaló volt. - MNL PML XXXIII. 1. Aszód, halálozás 1911-1925. Anyakönyvi folyószáma: 4/1916. 53 Az elhunytak között két kiskorú is volt: egy 16 napos és egy 6 hónapos gyermek. 54 MNL PML IV. 422.b. 82. d. 4319/1916. Tárgy n. irat. - A levelet Luigi Fahro (vagy Fartő) nevű olasz internált írta édesanyjának. A levelet a cenzúra tartotta vissza, kelte: 1915. jún. 22. 55 de Montfort, P: Egy háborús internált élményei i. m. 446. A himnusz elővigyázatos halk éneklése teljesen észszerű döntés volt, hiszen azt a magyar hatóságok akár provokációnak is tekinthették volna. 56 MNL PML IV. 422.b. 66. d. 6357/1915. Azon internáltak jegyzéke, kik sétaengedélyt kaptak. Dátum n. irat. Az internáltak igyekeztek ünnepeiket közösen megtartani, s ezeken feltehetően nemcsak az ugyanazon nemzethez tartozók vettek részt. Az ünnepek megtartása a korábbi, normális életvitelhez való ragaszkodást mutatja. Egy olasz, a cenzúra által elkobzott levél azonban a bizonytalanságról és szorongásról is vall: „Megünnepeltük itt is a Luigi napot! Istenem! Micsoda különbség a mi tavalyi ünnepségünkhöz képest! Mennyi örömünk volt a te évfordulódon, csakúgy, mint Luigién! Milyen szép napokat éltünk! Reméljük, hogy már nem tart sokáig, mert, ha igen, nem tudom, mi lesz. Akkor este áthívtuk Emiliot, voltak finomságok, megittunk két üveg finom pezsgőt!”54 A szorosabb perszonális kapcsolatokat feltételező születésnapi ünnepségek mellett — a fogvatartottak „együtt ünnepelték meg egymás nemzeti ünnepeit, s ha ily alkalmakkor nemzeti himnuszainkat csak halkan énekeltük, ezt inkább tapintatból, semmint a kellemetlen következményektől való félelmünkben cselekedtük”.55 Az internáltak életében is fontos szerepet kapott a testmozgás, mint az egészség és a lelki egyensúly megőrzésének egyik módja. A fennmaradt dokumentumok főleg a sétákról tesznek említést.56 Emellett néhányan a labdarúgást is művelték. Külön futballcsapatuk volt, amely egy ízben mérkőzést is játszott a helyi sportegylettel. A mérkőzés bevételét nemes célra, a háborúban megvakult magyar katonák javára 175
