Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Lukács Anikó: A Szent István-ünnep mint idegenforgalmi esemény Budapesten
A SZENT ISTVÁN-ÜNNEP MINT IDEGENFORGALMI ESEMÉNY BUDAPESTEN 1849 után az ünnep függetlenségi színezetet kapott, hiszen a katolikus templomok falai közé szorult, nyilvános megünneplését nem engedélyezték. Az 1860- ban tartott Szent István-ünnepen a nemzeti jegyek határozottan megjelentek, a pest-budai házakat nemzetiszínű lobogók díszítették, felcsendült a Szózat. A körmenetből demonstráció lett, a nemzeti öltözetben megjelenő közönség Szent Istvánt a magyar nemzet uralkodójaként ünnepelte, ezzel is az abszolutizmus, a magyar jogfosztottság ellen tiltakozott, és a vallásos ünnepet politikai eseménnyé formálta. A következő években azonban ismét a sok évvel korábban megállapított, évről évre ismétlődő rend szerint zajlott le a Szent István-nap, amely nem szolgált különösebb érdekességgel a fővárosba utazó vidékiek számára.7 Re-territorializing the ’Guilty city ’: Nationalist and Right-wing Attempts to Nationalize Budapest during the Interwar Period. Journal of Contemporary History 47. (2012) 709-733. 7 Néhány szó Sz. István király napja egyetlen nemzeti ünnepünk érdekében. Bp. 1873. 9. 8 Lásd Szent István ünnepe. Alkotmány, 1899. augusztus 22. 4.; Nemzeti ünnep. Budapesti Napló, 1899. augusztus 21. [1.] 9 Az „idegen” szó a 19. században és a későbbiek során sem kizárólag a külföldieket jelölte. Amikor a század vége felé terjedni kezdett az „idegenforgalom” kifejezés használata, az mind a bel-, mind a külföldi forgalomra vonatkozott. 10 Krúdy Gyula: A régi Magyarországból. (1910.) In: Uő: Magyar Tükör. Publicisztikai írások, 1894— 1919. Vál., s. a. r. Bartha András. Bp. 1984. A kiegyezés utáni időszakban napirendre került a nemzeti ünnepek kijelölése, a katolikusok Szent István-ünnepének nemzetivé alakítása azonban nem volt zökkenőmentes, és jó pár évtizedig elhúzódott. A sajtóban az 1880-as, 1890-es években a Szent István-nap közeledtével megjelenő ünnepi cikkek már nem elérendő célként, hanem tényként hivatkoznak az ünnep nemzeti voltára.8 Ezek az ünnepi hangulatban keletkezett, az ünnep össznemzeti jellegét deklaráló írások azonban inkább egy vágyott állapotot rögzítettek, és a középületeken 1895-től kötelezően lengő nemzetiszínű zászlókkal együtt elfedték azokat a társadalmi törésvonalakat, a felekezeti és nemzetiségi megosztottságot, amelyek megakadályozták, hogy Szent István ünnepét a valóságban is minden magyar honpolgár a sajátjának tekintse. Miközben a nemzeti integráció aktorai az ünnep nemzetivé alakításán dolgoztak, a fővárosi Szent István-nap spontán elindult az országos ünneppé és idegenforgalmi9 eseménnyé alakulás útján: a vidékiek, kihasználva az augusztus 20- ra a fővárosba tartó „kéjvonatokat” (vagyis különjáratokat) és a vasúti kedvezményeket, tömegesen (az 1890-es években, már az ünnep dualizmus kori látogatottságának csúcspontján túl, néhány tízezren) utaztak fel a körmenetre. „A vasút szuggerálta Magyarországra, hogy Istvánkor útra keljen” — emlékezett vissza Krúdy Gyula 1910-ben.10 A zónatarifa-rendszer 1889-es bevezetésével azonban ezek a kedvezmények megszűntek, Szent István napja körül már nem volt olcsóbb a fővárosba utazni, mint máskor, és a fővárosi ünnep népszerűsége csökkenni 946
