Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Lukács Anikó: A Szent István-ünnep mint idegenforgalmi esemény Budapesten
LUKÁCS ANIKÓ kezdett.11 Míg az új vasúti díjszabás általánosságban kedvezett a főváros idegenforgalmának, a Szent István-nap látogatottságát visszavetette. 11 Szent István napja. Budapesti Hírlap, 1899. november 29. 1-2.; Siklóssy László: Szent István ünnepe. Új Idők 34. (1928) 2. sz. 216-218., itt: 218. A zónatarifáról lásd Frisnyák Zsuzsa: Budapest Európa közlekedési és kommunikációs térszerkezetében a 19. század végén. In: Budapest. A világváros két századfordulón. Szerk. Barta Györgyi - Keresztély Krisztina - Sipos András. Bp. 2010. 169-207. 12 Krúdy Gy: A régi Magyarországból, i. m. 13 Népünnepek. Fővárosi Lapok, 1895. augusztus 18. 2614. 14 Néhány szó i. m. 13. Krúdy úgy látta, az ország népének Budapestre áramlása a főváros gazdaságának élénkítését szolgálta: „A Vérmezőn ökröt sütöttünk nekik [tudniillik a vidékieknek] (már csak ezért is érdemes volt Pestre jönni!), a Gellérten búcsút rendeztünk, a Népszínházban az »Ördög piruláit« játszattuk. Csak jöjjön az a vidéki! A Kerepesi úti ruhás kézcsókkal fogadta a nénémasszonyt, Szikszay megduplázta a pincérei létszámát, és egész Budapest mosolygó érdeklődéssel várta a »kéjvonatot«, a kéj vonattal érkező vidéki bugyellárisokat.”12 A 20. század első évtizedeiben sokan emlékeztek aranykorként a „régi” Szent Istvánokra. Pedig az akkor visszavágyott korszakban is volt, aki a fővárosi Szent István-ünnepről hiányolta Szent Istvánt, a nemzeti jelleget, vagy éppen a vidékieket Budapestre vonzó programokat: „Olyan ünnep, mint a vasárnap. Semmivel sem több.”13 Az, hogy a Szent István-napot országos, nemzeti ünneppé kellene emelni, az egyházi ünnepség mellett világi szórakozásról is szükséges lenne gondoskodni a fővárosiak, valamint a fővárosba zarándokoló vidékiek számára, és a megvalósítást a fővárosnak kellene a kezébe vennie, már a dualizmus korszakában is felmerült. A téma az 1880-as évek végétől egyre inkább összekapcsolódott a fővárosi idegenforgalom élénkítését célzó törekvésekkel, de a 19. században mellékszál maradt a nemzeti ünneppé formálás szándéka mellett. Egy 1873-ban megjelent röpirat vetette fel először az ünnep idegenforgalmi kiaknázásának a későbbiekben fontossá váló és a két világháború között meg is valósuló gondolatát. A röpirat, amelynek írója valószínűleg részt vett a fővárost az 1873. évi bécsi világkiállítás kapcsán várhatóan megnövekedő idegenforgalomra felkészítő bizottmány munkájában is, a Szent István-ünnep méltó, az állam, az egyház és a főváros együttműködésében megvalósuló ünneplését azért tartotta fontosnak, hogy „ne szegénységünk tűnjék ki, hanem művelődési állapotunk hűen legyen abban [vagyis az ünnepben - L. A.] visszatükrözve épp úgy, mint a nemzeti szellem, művészi felfogás, finom ízlés, hazai történet, szokások”.14 Olyan gondolatokat vetett fel, amelyeket az idegenforgalommal foglalkozó szakemberek, döntéshozók és laikusok a későbbiekben, a két világháború közötti időszakban már evidenciaként kezeltek: az idegenforgalom alkalmas a nemzetközi közvélemény, 947
