Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Sipos András: Budapest bevételei és beruházásai a két világháború között
SIPOS ANDRÁS gazdálkodásának adatsorait innen kiindulva az éves zárszámadások25 alapján állítottam össze, a bevételek és kiadások tényleges pénztári teljesülését tükröző „lerovási” rovatok alapján. A korábbi évektől ugyanazért kellett eltekinteni, mint amit a hitelezők szakértői 1925-ben megállapítottak: a pénz hónapról hónapra, majd napról napra történő rohamos elértéktelenedése idején a bevételek és kiadások aranykoronára való átszámítása megállapított szorzószámokkal „csak a bemutatás egy módja, mely a tényeknek egyáltalán nem felel meg”, s nem alkalmas arra, hogy „a stabilizációs időszaknak [...] bevételei és kiadásai összehasonlítása alapjául szolgáljanak”.26 25 Budapest Székesfőváros Zárószámadása és Vagyonleltára 1925-1940. évről. Bp. 1926-1941. 26 Fővárosi Közlöny 36. (1925) 44. sz. (november 27.) Melléklet 50. Az infláció adatait összefoglalóan Botos János: A fizetőeszköz inflációja az első világháború alatt és után 1914-1924. Múltunk 60. (2015) 3. sz. 70-138.; Az 1923 nyarától 1924 márciusáig állandósuló havi kétszámjegyű infláció időszakában a havi és évi átlagok alapján hivatalosan megállapított szorzószámok nemcsak a pénzértékromlás és áremelkedés üteme miatt nem adnak megfelelő képet arról, milyen feladatot jelentett ekkor a főváros háztartását vezetni, de azért sem, mert a fővárosi költségvetés kiadási struktúrájának megfelelően az igénybe vett áruk és szolgáltatások áremelkedése közötti különbségek is az átlagtól erősen eltérő hatást gyakoroltak. Az 1925. és 1926. évi zárszámadási adatokat a Székesfőváros Statisztikai Hivatal által alkalmazott szorzóval számoltuk át pengőértékre (1925: 1 aranykorona = 15 854 papírkorona, 1926: 1 aranykorona = 14 500 papírkorona, 1 aranykorona =1,16 pengő). Homolyai R.: A főváros pénzügyei i. m. 19. 27 Bódy László: Budapest költségvetése. Városi Szemle 16. (1930) 554-570. A költségvetés szerkezete annak következtében is átalakult, hogy a meghatározott célra rendelt, különböző eredetű és jellegű vagyonrészekkel bíró alapok vagyona az infláció következtében elértéktelenedett (szegényalap, köztemetői alap, szociális intézmények fenntartására szolgáló alapok), így feladataik finanszírozását átvette a községi háztartás, de teljes beolvasztásuk csak az 1920-as évek végén történt meg. A kisajátítási és a közkórházi alap külön kezelését az 1930-as évek elején szüntették meg. 28 Ennek következtében, valamint azért, mert ahol erre szükség volt, a bevételi és kiadási főösszegeket a költségvetést alkotó különböző alapok között átfolyó összegektől is igyekeztem megtisztítani, adataim nem egyeznek meg sem az évi zárszámadások főösszegeivel, sem a korabeli statisztikai kiadványokban közöltekkel. Lásd az 1. táblázatot. (A tanulmányhoz tartozó táblázatok a munka végén találhatók. Valamennyi forrása a Zárszámadások.) A költségvetés és zárszámadás struktúrája a vizsgált időszakban többször ment át alapvető változásokon: az 1920-tól alkalmazott, igazgatási ágak szerinti tagolásról 1929—1930-tól áttértek az ügyosztályok ügyköreinek megfelelő csoportosításra.27 Mindegyik struktúrára jellemző ugyanakkor, hogy a nagyobb fejezetek és címek vizsgálatunk szempontjai szerint nagyon különböző természetű bevételeket és kiadásokat foglaltak magukban. Ezért az elemi rovat/alrovat szintű adatokat használtam fel, és nem követhettem a korabeli statisztikai kiadványoknak azt a módszerét sem, hogy a számadásokat valamely időszakban érvényes szerkezet szerint újracsoportosítva hozzam közös nevezőre.28 Látható, hogy a világháború előtti kölcsönök rendezésével a főváros valóban kivárta azt az időt, amikor, legalábbis a nagy válságig, szélsőséges erőfeszítés nélkül ki tudta gazdálkodni az ostende-i terhet: a törlesztés 1926-ban a kiadások 5%-át, 1927-ben 4%-át vette igénybe. 1928-tól már az újonnan felvett 20 millió dolláros beruházókölcsönt is törleszteni kellett, kifejezetten az ostende-i egyezménnyel 923
