Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Sipos András: Budapest bevételei és beruházásai a két világháború között
BUDAPEST BEVÉTELEI ÉS BERUHÁZÁSAI A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT rendezett kölcsönökből eredő kifizetés 1928-1929-ben nem haladta meg a kiadások 3,2—3,3%-át. Az összes kölcsöntörlesztés a 20 millió dolláros kölcsön felvétele után a kiadások 6-7%-át tette ki. Ez a nagy válság idején vált lényegesen súlyosabb teherré, amikor a kiadások volumene 1929-hez képest 1933-ra több mint 38%-kal zuhant, s a kamatot és tőketörlesztést ebből a beszűkült költségvetésből kellett kiszorítani, így az már a kiadások 12-13%-át emésztette fel. 1926-ra kialakult a főváros bevételeinek, gazdálkodásának az a nagyságrendje és lényegében struktúrája is, amely a továbbiakban, a mindenkori konjunktúrát követő ingadozásoktól eltekintve, keveset változott. Bevételek29 29 Lásd a 2. táblázatot. A táblázatban kiemelt négy fő kategória nem fedi le a kölcsönök nélküli összes bevételt, csak annak általában 91 -93%-át. A kiemelt kategóriák nem ölelik fel a különféle eljárási díjakból és illetékekből, az állami hozzájárulásokból és megtérítésekből, a személyzet nyugdíj-, betegség és balesetbiztosítási járulékaiból származó bevételeket, valamint számos kisebb, illetve egyedi jellegű tételt. 30 Sipos András: Várospolitika és városigazgatás i. m. 100-110. 31 Lásd a 3. táblázatot. A kölcsönpénzek nélkül számított bevétel 1926-ban az előző évinek csaknem kétszeresét tette ki. Ebben a hatalmas ugrásban két bevételi csoport játszotta a döntő szerepet: a bevételek nagyobb részét kitevő adóbevételek 85%-os emelkedése, valamint ekkor jelentek meg a városi háztartás igazán számottevő jövedelmi forrásaként az üzemekből származó bevételek. A szolgáltatásokból származó bevételek ehhez képest már „csak” másfélszeres, a vagyonból származó bevételek pedig egyharmados emelkedést mutattak. Az üzemi bevételek súlyának nagyságrendi emelkedése mellett is, a városi háztartás fő tartópillérei az adóbevételek maradtak, sőt ezekre erőteljesebben támaszkodott, mint a világháború előtti években. Az adóbevételek két világháború közötti többnyire 52-56%-os aránya korábban a 19. század utolsó és a 20. század első éveire volt jellemző. 1901 után, a korszerű szolgáltatások szélesebb körű terjedése és a közüzemi szektor kialakulása időszakában az adók már soha nem érték el a bevételek fele részét, az utolsó békeévekben pedig részesedésük 42-44%-ra süllyedt.30 A két világháború között viszont csak a nagy válság fővárosi gazdálkodás szempontjából legsúlyosabb éveiben, 1933-1934-ben maradt az adók aránya markánsan 50% alatt, amikor az 1930. évi csúcshoz képest 1933-ra az adóbevétel több mint harmada tűnt el. Az adóbevétel és a kölcsönök nélküli összbevétel volumene is csak 1940-re - már jól érzékelhető inflációs környezetben - tudta elérni és némileg meghaladni az 1929-1930-as szintet.31 Az adóbevétel 1926-ban tapasztalható megugrásában két adónemnek volt kiemelkedő szerepe: az állami egyenesadók után kivetett községi pótadónak és a 924
