Századok – 2023
2023 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Lipthay Endre – Somogyi Gréta (s. a. r.): Édes Imrém! Lelkem, Márikóm! Gróf Mikó Imre és felesége, Rhédey Mária grófnő leveleskönyve 1848–1849-ből (Kemény Krisztián)
TÖRTÉNETI IRODALOM Az Uros király uralkodását bemutató törzsfejezeteket három rövidebb excursus követi. Az első az Uros-kori Szerbiának az özvegy királyné és fiai, Dragutin és Milutin közötti felosztását tárgyalja. A következő az Uros király uralkodása idején keletkezett forrásokat veszi sorra, amelyek száma meglepően kevés: három oklevél, melyek közül az egyik hitelessége megkérdőjelezhető; két pecsét; egy Urosnak (is) tulajdonítható - de lehet, hogy későbbi - érme; valamint a Sopocani monostor freskói. A szerző a fejezet címéül az Uros király által használt titulust választotta: „az egész szerb föld és a tengermellék királya” (kral’ sve Srpske zeml’e i Pomorské). Ivana Komatina végül felteszi a kérdést: érdemes-e Uros a „nagy” melléknévre. A válasz pozitív: területegyesítő politikájával, diplomáciai tevékenységével és hosszú (33 év) uralkodásával rászolgált erre a jelzőre. Szerbia és a szomszédos Magyar Királyság sokféle módon kapcsolódott egymáshoz, a kutatási eredmények lassan válnak ismertté egyik vagy másik ország szakmai köreiben. Ivana Komatina a magyar szakirodalomból Bárány Attila, Engel Pál, Gál Judit és Zsoldos Attila egy-egy munkáját használta fel, az utóbbi két szerzőét magyar nyelven. A forráskiadványokat ismeri, de az archontológiákat, a forráskritikai irodalmat, a Szerbia középkori történetéről magyarul megjelent, nem túl nagyszámú munkát nem (például Szeberényi Gábor: A Balkán. In: Kelet-Európa és a Balkán 1000-1800. Szerk. Sashalmi Endre. Pécs 2007. 279-330.). Ennek nyilván nyelvi oka lehet, de érdekes, hogy Ivana Komatina a saját szerkesztésű kötet (Stefan Prvovencani i n’egovo dóba. Beograd 2020.) magyar szerzőktől származó angol nyelvű tanulmányait sem hasznosította. Az egyházi szláv források esetében példásan alkalmazza a forráskritika módszerét, a bizánci forrásoknak a legújabb kiadásait használja. Fontos lenne, hogy a kötet angol nyelven hozzáférhető legyen. A magyar medievisztikában kívánatos a 14. századtól szaporodó egyházi szláv nyelv szerb változatában íródott elbeszélő források ismerete, annak a munkának folytatása, amelyet tanulmánya függelékében (Századok 147. [2013] 494—499.) Gál Judit elkezdett. Font Márta ÉDES IMRÉM! LELKEM, MÁRIKÓM! Gróf Mikó Imre és felesége, Rhédey Mária grófnő leveleskönyve 1848-1849-ből S. a. r. Lipthay Endre - Somogyi Gréta Országos Széchényi Könyvtár — Kovászna Megyei Művelődési Központ — Erdélyi Múzeum-Egyesület, Budapest—Sepsiszentgyörgy—Kolozsvár 2021. 344 oldal Az 1848-1849. évi magyar forradalom és szabadságharc egy nemzedék számára jelentett meghatározó élményt, és aligha csoda, hogy sokan igyekeztek megörökíteni az akkor velük történteket. Az így keletkezett írásos anyag egy része már a nagyközönség számára is elérhetővé vált, de még számos értékes munka lappang a különböző közgyűjteményekben, és gyanítható, hogy magánszemélyeknél is. Lipthay Endre, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának munkatársa és Somogyi Gréta, a Hadtörténelmi Közlemények szerkesztője értő gondozásában megjelent, most bemutatott kötettel ezek száma nemrégiben csökkent. Noha a levelezés egyes darabjai már korábban megjelentek, így együtt csak most kerültek először nyomtatásba. A kötet bevezetőjében a szerkesztők előbb a Mikó és a Rhédey család, valamint a két levélíró sorsát, illetve a levelezés létrejöttének körülményeit mutatják be, majd végigkövetik azt az utat, amelyet az iratcsoport bejárt. Nem túlzás azt állítani, hogy e levelek csodával határos SZÁZADOK 157. (2023) 4. SZÁM 820
