Századok – 2023
2023 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Lipthay Endre – Somogyi Gréta (s. a. r.): Édes Imrém! Lelkem, Márikóm! Gróf Mikó Imre és felesége, Rhédey Mária grófnő leveleskönyve 1848–1849-ből (Kemény Krisztián)
TÖRTÉNETI IRODALOM módon maradtak az utókorra, hiszen a viharos történelmi események közepette fél évig a Mikó-Rhédey ház „gazdátlan” volt. Rejtély, hogy ki volt az a személy, aki gondos odafigyeléssel a félárva Mikó-gyerekek nevelése mellett még arra is gondot fordított, hogy a családi iratok épségben fennmaradjanak. Feltételezhető, hogy a legfiatalabb Mikó-leszármazott, Mikó Anna grófnő, amikor Magyarországra házasodott, magával vitte Erdélyből a családi ereklyéket, így kerülhettek ezek a Nógrád megyei Ludányba. A Pejacsevich-Mikó család leszármazottjai a 20. század harmincas éveiben a dunántúli Szépalmára költöztek; hagyatékuk 1945 után állami tulajdonba került. A leveleskönyv azonban magánkézbe jutott, és csak a 2000-es évek elején került végül az Országos Széchényi Könyvtárba. Az 1848. január 13. és 1849. január 30. között írt 157 levelet a sajtó alá rendezők szöveghűen közölték. Ezek keletkezésekor gróf hídvégi Mikó Imre, noha már ismert személyisége volt az erdélyi magyar társadalomnak, még messze állt attól, hogy „Erdély Széchenyijeként” emlegessék. A nagy múltú, vagyonos családba születő fiút nagyszülei nevelték fel. Az elemi, majd középiskola elvégzése után jogi tanulmányokat folytatott és 1826-tól már a kolozsvári Erdélyi Főkormányszék alkalmazásban állt. Mérsékelt liberális meggyőződése mellett nem csatlakozott sem a liberális, sem a konzervatív politikai szárnyhoz, így - egyfajta „hídemberként” - bírta mindkét oldal bizalmát. Ugyanakkor a magyar közművelődés ügyét erőteljesen pártolta: előbb a nagyegyedi főiskola gondnoka, majd az erdélyi református egyházkerület főgondnoka lett, az 1841-1843-as erdélyi országgyűlés pedig a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatását is rábízta. Tevékenysége és kapcsolatai révén végül V. Ferdinánd 1847. október 12-én az Erdélyi Kincstartóság élére nevezte ki. Mikó örült e megtiszteltetésnek, ugyanakkor némi borúra adott okot az, hogy Kolozsvárról át kellett költöznie a Kincstartóság székhelyére, Nagyszebenbe, feleségét, valamint gyermekeit hátrahagyva. Ez pedig a levelek tanúsága szerint aligha lehetett kis áldozat. Mikó árvaként nőtt fel, majd első szerelmét és menyasszonyát, Mikes Máriát is elvesztette, így csak aránylag későn, 1840-ben házasodott, és vette feleségül gróf RhédeyÁdám, a korábbi erdélyi kincstartó kisebbik lányát, Máriát, aki az akkori szokásokhoz képest igencsak benne járt már a korban. A tekintélyes családból származó, okos és művelt nő azonban igazi társa lett Mikónak: a „két összvehangzó lélek” (298.) boldog családi életet élt; frigyükből négy gyermek (Mária, Ádám, Ferenc és Anna) született. A házaspárnak korábban nem kellett hosszabb időre nélkülöznie egymást, ezért is volt lételemük a napi kapcsolattartás, az egymással való beszélgetés a levelek által. Mikó 1848. január 13-án érkezett meg új szolgálati helyére. A következő két hónap levelezésében egyfelől a férj írt az átadás-átvétel, majd a hivatali munka körülményeiről, valamint a többi kormányszerv katonai és civil vezetőivel való együttműködéséről, a nagyszebeni eseményekről és a társasági életről. (Éppen ez adja a kötet egyediségét, hiszen egy közhivatalt ellátó, vezető tisztségű méltóság magánemberként nyilatkozik más vezető személyekről, illetve eseményekről.) A feleség is napi rendszerességgel tájékoztatta párját a gyerekek viselt dolgairól, velük élő édesapja egészségi állapotáról, a háztartás és a birtokigazgatás gondjairól, a kolozsvári élet mindennapjairól. A házastársak igyekeztek elfogadni ezt az új élethelyzetet, bár nehezükre esett (nem ritkák a szerelmi vallomás jellegű megnyilatkozások), és az írás mellett időnként kisebb - postán, illetve ismerősök által továbbított - ajándékokkal is meglepték egymást. A levelek nyelvezete egyszerre szeretetteljes és pajtáskodó; árad belőlük a korábban már nem remélt magánéleti boldogságot mégis megtaláló emberpár nyolcadik házassági évben sem szűnő életöröme. A „Tündérkert” levelekből kitetsző nyugalma a későbbi események fényében viszont kifejezetten szürreálisán hat: Mikó feleségéhez írt leveleinek gyakori továbbítója az az Andrei §aguna görögkeleti román püspök volt, akinek az áldásával jó fél év múlva majd a magyarok felkoncolására indulnak a lándzsás román felkelők. Mikó már családja átköltöztetését tervezte, ám a történelem közbeszólt: megkezdődött a „népek tavasza”. Ennek itáliai előzményei már a február végi levelekben felsejlettek, ám a „forgószél” 821
