Századok – 2023
2023 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Ivana Komatina: Kral’ Stefan Uros I Veliki i n’egov vek (Font Márta)
TÖRTÉNETI IRODALOM D. Szindik. Beograd 2011.) Uros a 6751. évben (1242. szeptember 1.-1243. augusztus 31.) lett király, az 1243 augusztusában kelt raguzai oklevélben már királyként szerepel. A tatárjárás eseményeit nem részletezi Ivana Komatina, de fontos következményének tartja az Erdélyből menekülő szászok szerbiai megtelepedését, akik a bányászat fellendülésében és a pénzverésben fontos szerephez jutottak. A hatodik (115-211.) és a hetedik (213-279.) fejezet alkotja a monográfia gerincét: itt tárgyalja a szerző Uros király uralkodását. Az előadás fő rendezőelve a kronológia, amelyben a Bizánci Császárság 1261. évi restaurációja jelenti a korszakhatárt. Ez a felosztás annyiban indokolt, hogy uralkodása első felében I. Uros küzdelme a Balkánon nemcsak a görög utódállamokkal, a cári címet viselő bolgár Aszenida uralkodókkal folyt, hanem megpróbálta elérni a szerb területek egyesítését is; a Bizánci Császárság restaurációja után azonban az erőviszonyok megváltoztak a Balkánon. I. Uros uralkodásának évtizedeiben mindvégig számolni kellett a Magyar Királyság expanziójával, a római és görög egyház egyidejű jelenlétéből adódó konfliktusokkal. Ugyanakkor a monográfia törzsfejezetei nemcsak kronologikus, hanem tematikus alfejezeteket is tartalmaznak, így az események leírása gyakran megismétlődik. Külön alfejezet foglalja össze Urosnak a dinasztián belüli támogatóit és ellenfeleit. Sajnos keveset lehet tudni róluk az eseményekben játszott szerepükön túl. A szerző osztja a szerb történetírásban a Danilo érsek (1324-1337) idején keletkezett uralkodói életrajzok nyomán elterjedt vélekedést, mely szerint I. Stefan Uros királynak francia felesége lett volna (115-138.). A szerző megállapítása szerint Jelena királyné a Latin Császárságot viselő francia eredetű Courtenay családból származott, és távoli rokona volt a szicíliai és nápolyi Anjou ágnak. Erre utal I. Károly (1266-1285) oklevele, amelyben consanguinea nostra carissimán^ nevezte Jelenát. (A rokonsági kapcsolatokról bővebben lásd Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia-magyar kapcsolatok néhány kérdése. Századok 151. [2017] 246-264.) A Magyar Királysággal Macsó térségében többször alakult ki konfliktus. Macsó a monográfia több fejezetében is előkerül (45., 136., 169., 219-220., 287.). Egy alkalommal a szerző Macsó területét a „Száván túli Szerémség”-ként (ulterior Sirmid) említi, a területnek nevet adó központ azonban nem kerül szóba, a vidék státuszát pedig a szerb vojevodstvo (=’vajdaság’) szóval jelöli, ez az elnevezés azonban a Magyar Királyságban Macsóval kapcsolatban nem volt használatos. 1272 után Macsó területén több bánság alakult ki, ezek egyike örökölte a Macsó nevet. Nem lehet egyetérteni azzal a Dura Hardi véleményén alapuló állítással sem, hogy 1250-ig II. András testvérének, Margitnak az utódai álltak Macsó élén, hiszen csak a tatárjárás előtti időszakra áll rendelkezésünkre adat erre vonatkozóan. (Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája, 1000-1301. Bp. 2011. 50., 207.) IV. Béla veje, Rosztyiszlav már 1247 körül Macsó ura volt. Ugyancsak tévedés, hogy Rosztyiszlav halála után a felesége, Anna hercegnő a fiaival együtt gyakorolta volna a terület feletti hatalmat. Legnagyobb terjedelemben az 1250-1260-as évek magyar-szerb kapcsolatait tárgyalja a szerző, az alfejezet A magyar király rabja és „vazallusa” címet viseli (215-230.). Részletesen ismerteti IV. Béla és fia, István herceg viszonyát, István ifjabb királyi címét és apjával szembeni követeléseit. Ivana Komatina úgy véli, hogy a magyar helyzet szolgáltatott mintát az ifjabb király cím szerbiai megjelenésére, amit Dragutin szintén felhasznált az apjával való konfliktusában. Az alfejezet címében a vazallus szó idézőjelbe tétele kifejezi a szerző véleményét, a rab pedig Uros fogságára utal, hiszen Macsóra támadva vereséget szenvedett és IV. Béla fogságába került. A szerb-magyar konfliktus Dragutin és István herceg Katalin nevű leányának házasságával rendeződött. A házasságkötés idejét Komatina 1270-re teszi, nem utal Zsoldos Attila véleményére, aki 1269-re keltezi az eseményt (Zsoldos Attila: Családi ügy. Bp. 2007. 142.). Az Uros és fia közti viszony elmérgesedett: 1276-ban Dragutin magyar segítséggel lemondásra kényszerítette apját és elfoglalta a trónt. Ez a helyzet egy alcímben az elüzetés minősítést kapta a szerzőtől. 819
