Századok – 2023
2023 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Pelles Márton: Az Atlantica Trust története (1906–1944)
KL ATLANTICA TRUST TÖRTÉNETE (1906-1944) - Magyarországon az 1932. évi VI. törvénycikk értelmében érvénytelen a kényszer hatására történő lemondási nyilatkozat. Illetve közgyűlés nem döntött a lemondásról, tehát az az Atlantica Trust alapszabálya értelmében érvénytelen.121 Polnay a közgyűlésen mélyrehatóan elemezte a kialakult helyzet okait és az ügyben várható további fejleményeket, melyeket válaszában az alábbiak szerint adott elő: — Közösen alapította az Atlanticát az Anglo-Austrian Bankkal, melyben az angol részvényesek jelentős szerepet vállaltak.- A háború után London lett a bank központja, és új emberek kerültek a vezető tisztségekbe. Ezek az évtized végére az összes európai érdekeltségük likvidálását szerették volna és teljesen angollá tenni a bankot. — 1927-ben a fő hitelező (Anglobank) elveszítette türelmét, mivel folyamatos volt a forgótőke hiány. Az állami kártérítési igényben nem bíztak tovább és követelték az ő lemondását, mert szerintük ez állt útjában a kormánnyal való megállapodásnak.- „A vállalatot én alapítottam, annak nagy részvényese voltam és vagyok, igen nagy érdekeim fűződtek a vállalathoz és annak fennmaradásához, mindazonáltal, miután a fő hitelezők kívánságának eleget tettem — állásomról lemondottam.” Az Anglobank ezután megkezdte az Atlantica likvidálását. 1927. júliusi lemondatása után augusztusban eltávolították a cég összes igazgatóját és tisztviselőjét. Az Atlantica csoport cégeinek vagyonát pedig elkezdték szisztematikusan értékesíteni. A belhajózási és kotróüzemet 1927 szeptemberében 750 000 pengőért eladták. A Lanaria Posztógyárat kijátszották az Anglobank prágai partnere, a Wollwaren industrie A. G. részére. A Hárosi Közraktárak részvényeit azonnal eladták. A Fiumana S. A. N. részvényeit szintén az Atlantica Trust értesítése nélkül eladásra kínálták. a Magyar Kincstár terhére állapítottak meg. Magyarország ezen megállapodást 1924. október 24-én ratifikálta, de az Atlanticának nem fizetett. Ezen követelés összege 1 929 451 P volt. A háború után az antant a Fiúméban és Spanyol kikötőkben levő 8 hajót 1918. november 3-án rekvirálta. Ezekkel kapcsolatban a Magyar Kincstárral szembeni követelés úgy számítódott, hogy az 1919 első hónapjaiban a londoni börzén értékesített 42 hasonló korú és méretű tengeri hajó eladási adatait tekintették alapnak. Innen jön 26 817 161 P követelés. Az SS Magyarországon rekvirálás alatt 1920 júniusában tűz ütött ki Velencében, erre az olasz kormány 100 000 dollár kártérítést ígért, mely végül 559 234 pengővel a jóvátételen keresztül a Magyar Kincstár terhe lett. Ezekből összesen jött össze a 29 305 846 P, mely a magyar törvények szerint 5% kamattal növekedett évente. Ezzel szemben volt 1928-ban 6,9 millió pengő tartozása az Atlanticának a Kincstár felé, amelyhez utóbb hozzájött a 3 millió pengő és annak jövőbeni kamatai. BFL VII-2-e. 2042-1915 Atlantica Tengerhajózási Rt. (1907-1944). 1010 d. 121 BFL VII-2-e. 2042-1915 Atlantica Tengerhajózási Rt. (1907-1944). 1010 d. 810
