Századok – 2023
2023 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tamás Ágnes: Festmények metamorfózisai budapesti karikatúrákon (1890–1910)
FESTMÉNYEK METAMORFÓZISAI BUDAPESTI KARIKATÚRÁKON (1890-1910) pedig a gladiátorok császárhoz szóló latin nyelvű üdvözlő szavait idézi pontatlanul („Ave Caesar, morituri te salutant!”), ami erőfitogtató játékká degradálja azokat a véres eseményeket, amelyek a brit gyarmatokon zajlottak. Összegzés — kitekintés Természetesen a vizsgált három témát egyéb művészi eszközökkel, másféle kompozíciókkal is megjeleníthették a karikaturisták. A kiválasztott módszer érdekessége, hogy a magas kultúra részeként számontartott műalkotások sokszor maguk is színvonalas alkotásként átszivárogtak a tömegkultúra egyik szegmensébe. A karikaturizált festmények leginkább a 19. század második felében születtek (kivételt egy Delacroix- és egy Leonardo da Vinci mű képez), tehát alapvetően kortárs alkotásokról van szó, amelyeket kiállításokon akár meg is szemlélhettek az élclapok olvasói.106 Több műalkotás, illetve művész rendkívül népszerűnek tűnik, mert alkotásukat többször átformálták a karikatúrák készítői. Ezekre az eredeti festményekre rendre utaltak a címben vagy a karikatúrán, ami elősegíthette a megismerésüket. A karikatúrákon azonban nem mindig szerepel segítségként az eredeti alkotójának a neve, elsősorban a régebbi, már kanonizálódott képeknél (Metternich-karikatúra, Doré és a vadász temetéséről szóló metszet, Delacroix és Leonardo da Vinci festményei) maradt el ez az utalás, mivel abból indultak ki, hogy az olvasók ismerik a műveket; illetve akkor, ha egy-egy kortárs festmény már hosszabb ideje újra meg újra visszatért az élclapok hasábjaira (Leempoels, Stuck). A vizsgált korszak átalakított képváltozatait Jeney Jenő, Linek Lajos, Bér Dezső és Faragó József készítették, de számos esetben nem közöltek szignót a lapok, az így megjelentek egy része minden bizonnyal Jankó János munkái. A festmények újragondolt karikatúrái címlapokon vagy a belíveken, többször dupla 106 Árnyalja az összképet, ha számba vesszük azokat a festményeket, amelyek bár politikai eseményhez kapcsolódnak, nem illenek bele a kiválasztott tematikába: Rubens Páris ítélete című képe mindkét alkalommal valamilyen döntéshozatal kapcsán bukkant fel (Borsszem Jankó, 1899. november 5.; Bolond Istók, 1906. december 30. 3.). Dürer Szent Kristóf viszi a gyermek Krisztust című művét egy áthidaló megoldás szimbolizálására használták, mutatva, hogy a parlamenti munka folytatható az ellenzék és kormánypárt összeütközései ellenére is (Bolond Istók, 1899. február 19. 3.). Rembrandt Dr. Tulp anatómiája alapján készült karikatúra pedig az összeférhetetlenségi törvényt „boncolja fel” (Borsszem Jankó, 1901. március 31. 10-11.). Fra Angelico reneszánsz mester képét átalakítva az egyházpolitikai viták kapcsán láthatjuk. (Borsszem Jankó, 1892. július 10. 5.), Horace Vemet Mazeppa és a farkasok (1826) című festménye felbukkant egyszer (Az Üstökös, 1906. február 16.), mint ahogy William Hogarth egy alkotása is ihletet adott (Bolond Istók, 1890. március 2. 3.). A tanulmány tematikai és terjedelmi korlátái miatt néhány 19. század végén készült festmény nem illeszthető be ebbe a munkába: Hja Jefimovics Repin A kozákok válasza a szultán ultimátuma (Borsszem Jankó, 1895. december 8. 8-9.), Hermann Kaulbach A hamelni patkányfogó (Borsszem Jankó, 1902. január 12. 7.), Ettore Tito műve (Bolond Istók, 1895. október 20. 6.). Szintén ez okból egy-egy kép kapcsán nem az összes karikatúraváltozatot mutattam be. 784
