Századok – 2023
2023 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Toldi Lóránt: (Fél)polgárok hadiállapotban. Ivánka Imre volt 48-as honvédtiszt és választói az 1860-as évek elején
TOLDI LÓRÁNT Csakúgy, mint a korábbi „gyalogriportok” szerzője, Tűzkő Imre esetében, a határhasználat ügyében a zsellérnarratívát a sajtóban és a törvényszéken közvetítő Lőrincz István személyében is egy írástudó, az írásos (polgári) műveltséget a falu hagyományos társadalmi rangsorával szembehelyező szereplő nyilvánult meg. A tulajdonhoz jutás, a korszerű művelés (tagosítás) és haladás, valamint a „régi világból” örökölt gazdasági-hatalmi pozíció került szembe egymással ebben a perben. Lőrincz István így tájékoztatta egy lap olvasóit: [...] elöljáróink kinevettek, kigúnyoltak, s álomnak nevezték törekvésünket. [...] 900-at haladó lakosnak semmi szántóföldje [...] nagyobb rész határ míveletlenül hever, legfölebb marha tenyésztésre használtatik a telkes gazdák által. Nálunk a városi elöljárók képviselik az urasági tekintélyt, [...] bajosabb boldogulnunk, mintha földes urunk volna, [...] a jó ügynek sok ellensége van, minket kik az irodalmat pártoljuk, gúnyolnak, és kinevetnek.”8 Dunapataj mezőváros polgári kori iratai. Legelőelkülönítési per 1858-1862 (a továbbiakban: IV. 320/b. 2 d.). 8 Kalauz 1. (1857) 19. sz. 301. 9 Budapesti Hírlap, 1857. december 10. 2. 10 Szabad György: A zsellérilletmény. Agrártörténeti Szemle 29. (1987) 1-2. sz. 1-17., itt: 6. 11 MNL BKVML IV. 320/b. 2 d. A gazdák ellenbeszéde, 1857?. Az úrbéri per ítéleteire hivatkozva tett főbb állítások: a „telkek örökösen lettek kiosztva”, „úrbéri telekre és rendes mezei munkára alkalmas föld nincs több”, a „remanentiákból új telkeket nem lehet szervezni”. A Budapesti Hírlap írása - meglehet, ugyancsak Lőrincz tollából - még világosabban utal a gazdaelitre, mint amely a hatalom révén dominálja a javakhoz való hozzáférést, tehát ellenérdekelt a rendezetlen viszonyok felszámolásában: „E földek közös használatában a legnagyobb rendetlenség uralkodik. Itt a különböző barmok részére semmi legelő elkülönözve, vagy a legeltetésre nézve arányosítás behozva nincs. Hanem mindenféle barom összevissza együtt jár [...] a rendetlenségnek megrögzött barátai, kik a jó ügy gyors haladása ellen mindent elkövetnek, és pedig azok közöl, kiknek hatalom van kezükben.”9 Mint Szabad György rámutatott, a zselléri legelőilletmény szerzésének a tétje nagyobb, mint volt a korábbi telkes jobbágyok esetében. Ugyanis míg az utóbbiak tulajdongyarapodása csupán a szabad parasztivá lett szántógazdaságuk kiegészítését szolgálta, a zsellérek esetében az illetmény a törpebirtok művelésbe vonható teljes külsőségét, annak legalábbis legfontosabb összetevőjét jelentette.10 Ugyanakkor a perben megszólított gazdák és elöljárók álláspontjukat az úrbéri perben még 1848 előtt született ítéletek jogi súlyával alapozták meg. Ezzel a rögzített viszonyok megváltoztathatatlanságát kívánták elérni, a feudális jogi helyzet és viszonyok átörökítésével téve zárttá jogilag is a gazda státuszt.11 735
