Századok – 2023
2023 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Toldi Lóránt: (Fél)polgárok hadiállapotban. Ivánka Imre volt 48-as honvédtiszt és választói az 1860-as évek elején
(FÉL)POLGÁROK HADIÁLLAPOTBAN volna. De robotot nem szolgáltunk soha, sem egy talpalatnyi földet nem bírván, annyit nyertünk a szabadsággal, mint Bér tok a csíkkal”1 — világított rá már 1848 őszén Tűzkő Imre kádármester az úrbéri szerződéses község2 zselléreinek jobbágyfelszabadításkor előálló sajátos, kárvallott! helyzetére. 1 Munkások Újsága, 1848. szeptember 24. 422-423. 2 A 18. században a község a birtokos Daróczy - Száraz - Rudnyánszky családokkal (a korábbi birtokos Paksy család nőági örököseivel) kötött szerződésben foglaltak szerint kötelezettségeit egy összegben teljesítette. Az örökös földesurak közé az 1790-es években bekerült új tulajdonos, Zlinszky Mátyás egyoldalú, a községre az addigi terhek többszörösét rovó kontraktusmódosítása után Dunapataj 1795- ben indított úrbéri pert, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal mintegy 80 éven át folyt. 3 Spira György: A Pest megyei parasztság 1848 előtti rétegeződéséhez. Századok 92. (1958) 625-643., itt: 633. Spira György a vármegyében utolsóként megszűnő földközösségként hivatkozik a dunapataji gyakorlatra. A tervezhetőséget nagyban gátló termelési viszonyok közepette sajátos gyakorlathoz folyamodtak a községben: az úrbéres földeket három évenként állataik arányában újraosztották. Az 1828-as vagyonösszeírás 307 jobbágyot, 707 házas, valamint 116 házatlan zsellért, továbbá 5617 pozsonyi mérő szerinti úrbéri szántót és 1123 kaszáló rétet rögzített. 4 Pintér Ilona: Pataj úrbéri pere (1795-1877). Bács-Kiskun megye múltjából 19. (2004) 141-175., itt: 142. A pataji határt az 1810. február 13-ai helytartótanácsi leírat a negyedik osztályba sorolta, azelőtt a határ állapota miatt nem került sor klasszifikációra. Az osztályozás értelmében Dunapataj esetében egy egész telek harminc holdat jelentett. 5 Spira Gy.: A Pest megyei parasztság i. m. 633. 6 Pest-Solt megye 1860. évi település-statisztikai leírása. Közreadja Horváth M. Ferenc - Szabó Attila. (Pest Megye Múltjából 9.) Bp. 2000.: 13. Dunapataj mezőváros. 124-135., itt: 129. 7 A kecskeméti úrbéri törvényszékhez intézett keresetlevél, 1857. jún. 15. Magyar Nemzeti Levéltár (a továbbiakban: MNL) Bács-Kiskun Vármegyei Levéltár (a továbbiakban: BKVML) IV. 320/b. 2 d. A községi határhasználat és telkesítés néhány sajátossága ehelyütt feltétlenül említést érdemel. Dunapataj vízjárta határát instabil termelési viszonyai miatt egészen 1836-ig nem osztották jobbágy telkekre, és azt sem fektették le, hogy egyes úrbéresekre mekkora telki állomány esik.3 1836-ban 374 jobbágy kapott egyenként negyedteleknyi4 illetményt,5 amelyek „örökösen lettek kiosztva”. Dúzs Lajos jegyző a település leírásában érzékelteti az akkor alkalmazott, a jövedelmezőséget egyre inkább gátló gyakorlatot: „az még hibájok, hogy pusztai földjeik, vagyis sessióik [...] 2 nyomásra hasíttattak, anélkül azonban, hogy tagosítattak volna, s így az ugart jószág közös járatása által nem használhatják, s nem kövéríthetik, mely földek ellenkező esetben mégannyit adnának”.6 A gazdák telki javakat tekintve szilárd állását nem is illette kétség. Viszont a maradványföldek és a közlegelő ügye peres eljárást vont maga után és megosztottságot okozott. A helyzet már a neoabszolutizmus idején eszkalálódott. 1857. június 15-én a „kilencszázat meghaladó” számú háztulajdonos (az egykori házas zsellérek) nevében Lőrincz István, Záki Sándor és Harsányi Sándor nyújtottak be keresetet a kecskeméti úrbéri törvényszékhez az elöljáróság és 277 „fertájtelkes” gazda ellen, mégpedig „a dunapataji és a hozzá tartozó vejtei, inámi, szelidi és alsó szentkirályi határok szabályozása, tervezése, legelőelkülönítése és tagosítása végett”.7 734
