Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Kollár János Miklós: A trianoni menekültek elhelyezésének kérdése és a kislakásépítések Debrecenben
A TRIANONI MENEKÜLTEK ELHELYEZÉSÉNEK KÉRDÉSE ÉS A KISLAKÁSÉPÍTÉSEK DEBRECENBEN rendezés és a közművesítés költségeinek nagyobb részét a telektulajdonosokra hárította volna, arra hivatkozva, hogy a költségek ellenértékét a telkek értékemelkedése biztosítja. Az úgynevezett Közhasznú Munkásházépítő Részvénytársaság 1917-re már több mint 200 ezer m2 területet kapott a várostól, ötven éves hosszú bérletre, hogy azon két 25-25 épületből álló munkástelepet létesítsen a háború után. Egyegy épületet négy egyszoba-konyhás, kamrás lakásként képzeltek el, és a telepekhez tartozott volna egy középület, fürdővel és olvasóteremmel. A 200 lakás építési költségét 50 m2-rel számolva 800 000 koronában határozták meg, és a tervek szerint a lakások éves bérköltsége nem haladta volna meg a 200 koronát. Viszonyításképpen, két évvel később, 1919 februárjában egy Zilahról Debrecenben menekült, a közigazgatási munkahelyi hierarchia alján álló vármegyei díj nők havi illetménye 102 korona volt, melyből kifizethetőnek tűnik a havi 17 koronára kikalkulált bérleti díj.23 Ha pedig mindezek mellett figyelembe vesszük, hogy a legjobban fizetett munkáskategóriák bérezése 1918 végére meghaladta a IX. köztisztviselői osztály első fokozatának értékét is, mindenképpen azt mondhatjuk, hogy az évi 200 koronás bérleti díjat meglehetősen kedvezményesnek lehetett volna tekinteni.24 Ardó hosszú távú, háború utáni átfogó debreceni lakáspolitikai programjának legfőbb alapvetése az volt, hogy a városnak vissza kell csábítania az építőipari beruházásokhoz az állam által korábban elriasztott magántőkét, valamint rá kell bírnia a helyi telektulajdonosokat az építkezések mielőbbi megkezdésére a kedvező adópolitikával és az épületanyagok árának megrendszabályozásával. így amellett, hogy enyhíthető lett volna a súlyos lakáshelyzet, elejét lehetett volna venni a háború után elkerülhetetlennek látszó lakbéremeléseknek is.25 23 MNL HBML IV. 9O6.b 27/1919 24 Bódy Zsombor: Élelmiszer-ellátás piac és kötött gazdálkodás között a háború és az összeomlás idején. In: Háborúból békébe. Aa magyar társadalom 1918 után. Szerk. Bódy Zsombor. Bp. 2019. 168-169. 25 Ardó Miklós: A lakáskérdés megoldása Debrecenben II. Debreczeni Közlöny 14. (1917) 26. füzet 215-218. 26 A Postakert mai területét a 16. században még „a Szent Miklós utca végén fekvő szőlőskerf’-nek hívták, majd a 18. századtól Patikáskertként nevezték, talán mert a város patikusa is itt vásárolt magának szőlőskertet. A manapság ismert név a 18. század végén alakult ki, a debreceni postáskodás megszervezésével párhuzamosan. A debreceni tisztviselők lakhatási problémáinak megoldására már a háború előtt is történtek kísérletek, illeszkedve a kertvárosi koncepcióba. A debreceni városháza 1910-ben — javarészt társadalmi szervezkedésnek köszönhetően — meglehetősen olcsón, ölenként 3 koronás áron, körülbelül 13 ezer négyszögölnyi területet bocsájtott a „Tisztviselő-telep létesítésére alakult szövetkezet” rendelkezésére. Ebből mintegy 50, átlagosan 300 négyszögöles telek kialakítására adódott lehetőség a már korábban megszerzett postakerti26 területekkel együtt. A telkek teher nélkül való megszerzése érdekében az építkezni kívánó tisztviselők a Debreceni 64