Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Kollár János Miklós: A trianoni menekültek elhelyezésének kérdése és a kislakásépítések Debrecenben
KOLLÁR JÁNOS MIKLÓS új kellő harmóniával illeszkedett egymáshoz.17 Debrecenben az 1910-es évek elején 18 908 lakást tartottak nyilván, melyeknek 9,2%-a volt üres, de azok főként a külkerületeken, illetve a közelben található tanyákon álltak. A lakott lakások 63%-a egyszoba-konyhás vagy konyha nélküli volt. A kétszobás lakások aránya mindössze 18,8%-ot, a háromszobások aránya pedig csak 6,3%-ot tett ki. A lakott állomány 3,6%-a volt négyszobás, 1,86%-a ötszobás, 2,25%-a pedig ötnél több szobás.18 A polgári középosztály lakásideálja a háború előtt a háromszobás otthonoktól indult, a húszas évektől azonban a kétszoba-konyhás is már-már irigyelt nagyságnak számított.19 Debrecenben éppen a húszas években felértékelődő két- vagy háromszobás, olcsóbb (kis)lakásokból20 mutatkozott rendkívüli hiány, amelyek a menekültek körében fölülreprezentált állami tisztviselők21 számára elfogadható méretűek lettek volna. 17 Mazsu János: Egy debreceni bérpalota és lakói a századelőn. In: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. Szerk. Gazdag István. Debrecen 1990. 63.; Sápi Lajos: Debrecen település és építéstörténete. Debrecen 1972. 76. 18 Ardó Miklós: A lakáskérdés megoldása Debrecenben I. Debreczeni Közlöny 14. (1917) 25. füzet 208. 19 SzütsI. G.: Barakkoki. m. 447. 20 A 4180/1917 M. E. számú lakásrendelet szerint kislakásnak minősült az a lakás, melynek bére Budapesten nem haladta meg az 1500 koronát, a 20 ezernél nagyobb lélekszámú városokban az 1000 koronát, kisebb városokban pedig a 700 koronát. - Umbrai L.: A szociális kislakásépítés története i. m. 151. 21 A menekültek között a köztisztviselők aránya igen magas, 12,6%-os volt, az adatot családtagjaikkal korrigálva viszont már 54,4%. - Csóti Csaba: A menekült köztisztviselők társadalmi integrációjának keretei 1918-1924. Limes 15. (2002) 2. sz. 28-29. 22 Ardó M.: A lakáskérdés megoldása I. i. m. 208-209. Nem csak a lakások mérete és árszintje mutatott azonban szomorú képet. Miközben Budapesten átlagosan négyen vagy négy embernél többen laktak az egyszobás lakásokban, Debrecenben ez a szám meghaladta az öt személyt. Nem volt ritka, hogy két család bérelt egy szobát, és sokszor az egyik szobarészben ágyraj árókat is fogadtak, hogy ki tudják fizetni a lakbért. A háború végén mintegy 60 ezren éltek így egyszobás lakásokban. Bár az 1910-ben elfogadott városi építési szabályrendelet a higiénia szabályait figyelembe véve kötelezővé tette az alápincézést és előírta az ablakok minimális méreteit, a rosszul égetett téglából készült falak és a sokszor egészen a födémig felszívódó talaj nedvesség miatt a lakásállomány egy része egészségügyi szempontból nem felelt meg az előírásoknak. Ardó Miklós városi mérnök számításai szerint Debrecennek legalább 2500 új kislakásra lett volna szüksége a háború után. Ezeket a város körüli kertes övezetbe álmodta meg, egészséges, zöld környezetben. Ardó elképzelései szerint az így létrejövő kertvárosi városrészben egyaránt épültek volna drágább bérlemények az „intelligensebb osztályok” részére, valamint munkásház telepek, illetve kislakások a „szegényebb egzisztenciák” számára.22 Aczél Géza városi főmérnök még a háború alatt kidolgozott, a város környéki kertségek rendezéséről szóló szabályrendelete a 63
