Századok – 2023
2023 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Stefan Gaucík: Mestské Múzeum v Presporku v kontexte doby (1868-1918). In memoriam József Könyöki (Szeghy-Gayer Veronika)
TÖRTÉNETI IRODALOM a közigazgatásban töltött éveit követően 1861-ben került Pozsonyba rajztanárként. Könyöki, Henszlmann Imréhez és Myskovszky Viktorhoz hasonlóan úttörő szerepet játszott a magyarországi régészet és műtárgyvédelem professzionalizálódásában, alakja ennek ellenére a magyar történetírásban is kissé háttérbe szorult. Ezért is figyelemre méltó a Gaucsík által feltárt életrajz, melyben a sokrétű tudós személyiségének összetettsége is kirajzolódik. A pozsonyi múzeumalapító nemcsak régészként, az akadémiai körökben otthonosan mozgó értelmiségiként, hanem a pozsonyi elittel való kapcsolatépítése révén is sokat tett a helyi gyűjtemény kialakításáért. Nem véletlen, hogy a városi múzeum kezdeti szakaszában a régészeti profil dominált. Könyöki, aki 1868 és 1878 között maga vezette a pozsonyi Szent Márton-dóm regotizációját (a restaurátori és műemlékvédő munkálatok során az épületen neogótikus módosításokat hajtottak végre), több írásában hangsúlyozta, hogy nemcsak a társadalmi, gazdasági és kulturális emlékeket, hanem a régészeti tárgyakat is gyűjteni kell. Sőt, az intézményhez saját adományokkal is hozzájárult. így a pozsonyi múzeumra a ma Szlovákia területén található régészeti gyűjtemények előfutáraként is tekinthetünk. Az ezt követő 10-14. fejezetekben a szerző a gyűjtemény arculatának fokozatos átalakulását igyekszik rekonstruálni, mely folyamatra a céhrendszer 1870-es években történő felbomlása, az intézménybe került adománytárgyak és természetesen a múzeum vezetőinek kultúrpolitikája is hatással volt. Mindezek eredményeképpen az első világháború előtti évekre a gyűjtemény művészettörténeti jelleget öltött. A szerző állításait kellő mértékben alátámasztják és kiegészítik a korabeli forrásokból összeállított kimutatások és táblázatok, sőt a gyűjtemény látogatottságáról is kapunk némi információt. (A pozsonyi gyűjtemény 1906-ban vonzotta a legtöbb, 13 ezer látogatót.) Annak ellenére, hogy Kassán már a 19-20. század fordulóján a múzeum saját épületet kapott a várostól, Pozsonyban a dualizmus korában és később is kudarcot vallottak az erre irányuló törekvések, így a tényleges infrastrukturális fejlődés végső soron csak az államszocializmus időszakában kezdődhetett meg, amit leginkább a már említett Simon Janco igazgató agilitásának lehetett köszönni. Tudományos intézménnyé azonban nem fejlődött a múzeum - ahogy ezt Gaucsík is megállapítja a kötet összefoglalásában -, sokkal inkább a turizmusban játszott és játszik ma is fontos szerepet. A kötetbeli tájékozódást nagyban segíti a helység- és névjegyzék, a több mint húszoldalas forrás- és szakirodalmi apparátus, az angol és magyar nyelvű összefoglalók, valamint az igényesen összeállított, tízoldalas képmelléket is, és nem csökkenti a munka értékét az sem, hogy - kissé szokatlan, bizonyos helyeken egyenesen zavaró módon - a lábjegyzeteket kéthasábos formában közvetlenül a szöveg alá tördelték. A kötet egyik nagy érdeme, hogy szempontrendszerét tekintve nem erőlteti a párhuzamba állítást a mai Szlovákia területén létrejött hasonló múzeumokkal, hiszen erre nincs is szükség. A pozsonyi elit elsősorban a bécsi, majd a budapesti mintákat vette alapul, 1918-ig tartó fejlődésére a városi elit és Budapest múzeumpolitikája gyakorolt hatást. Hasonló helytörténeti gyűjteményt építő múzeumok természetesen más városokban is létrejöttek a történelmi Felvidék területén. Ezek lehettek a városi elit kezdeményezései, de akár valamilyen középiskolai gyűjteményből is kifejlődhettek. így született városi múzeum 1884-ben Lőcsén, 1900-ban Nyitrán, 1902-ben Rozsnyón, 1907-ben Besztercebányán, máshol (például Eperjesen) pedig csak közvetlenül a második világháborút követően, vagy még később. Akárcsak a mai Magyarország területén. További kutatások tárgya lehetne, hogy az 1948 utáni államszocialista kultúrpolitika miként kívánta egységessé formálni ezeket a nagyrészt lokálpatrióta kezdeményezéseket, melyek keletkezésük pillanatában olyan elitcsoportok szándékát jelenítették meg, amelyek történetével még mindig nagyon kevés szakmunka foglalkozik kellő mélységben. Gaucsík István kötete minden bizonnyal mintaértékű lesz a jövőben megszületendő hasonló munkák szerzői számára. Szeghy-Gayer Veronika 614
