Századok – 2023
2023 / 3. szám - PRAGMATIZMUS, HAGYOMÁNY ÉS MODERNIZÁCIÓ - MÁRIA TERÉZIA CSÁSZÁRNÉ ÉS KIRÁLYNŐ - Mezey Barna: A Pragmatica Sanctio és a magyar történeti alkotmány
MEZEY BARNA magán összejöveteleket tervezni nem fognak és semmi keresett szín és ürügy alatt megkísérleni sem fognak.”25 Sőt inkább a szomszédos tartományokkal a jó szomszédságot és „kölcsönös szeretetet éleszteni és a keresztyének között innen is, túl is a szabad érintkezést mindenekben fenntartani fogják.”26 25 1606. A tizenötödik cikkelyre nézve, 27.§ 26 1606. A tizenötödik cikkelyre nézve, 28.§ 27 Szekfu Gyula: A közjogi kompromisszum. In: Magyar történet IV. Bp. 1935. 317. 28 1687. évi 2. te. a mostani császári és királyi szent felség fenséges finemű örököseinek elsőszülöttjeit Magyarország s az ahhoz csatolt részek természetes és örökös királyainak nyilvánítják. 29 1687. évi 2. te. A koronának a Habsburg-dinasztiához kötése napirendre tűzte, hogy a külhonban lakó és székelő uralkodó és a rendek szabályozzák egymással kialakítandó/kialakítható kapcsolataikat. Szekfű Gyula fogalmazásában „király és kormány kérdése” vált így alapproblémává, az úgynevezett közjogi kérdés, mely évszázadokra meghatározta az ország alkotmányos életét és politikai viszonyait.27 A birodalom közös kormányzása, a központi szervek közös (különösen külügyi, hadügyi) hatásköre valóságossá tette a kérdést, hogy az ország alkotmányos önállósága hogyan értelmezhető az udvar és a bécsi dikasztériumok vonatkozásában. Azt, hogy a kérdés évszázadokon át megnyugtató válasz nélkül maradt, világosan jelzik a főúri összeesküvések, a felkelések és a szabadságharcok, az országgyűlési ellenállások és más társadalmi mozgalmak. A magyar rendek 1687-ben fogadták el a férfiág öröklési jogát kiegészítő elsőszülöttségi rendet, amit az osztrák ág kihalása esetén a spanyol ágra is kiterjesztettek. Az idevágó törvényi rendelkezés szerint hálából, amiért győzedelmes fegyvereivel az ország régi ellenségét, a törököt „számos véres és döntő ütközetben megverte”, a karok és rendek kinyilatkoztatták, hogy „mostantól jövőre s örök időkre senkit mást, mint fenncímzett O császári s királyi felségének saját ágyékából származott fiörökösei közül az első szülöttet [...] fogják törvényes királyuknak s uruknak ismerni”.28 Ezzel a döntéssel a rendek Magyarországra nézve elfogadták a Habsburg örökösödési szabályokat, az osztrák férfiág öröklési jogát az elsőszülöttségi rend szerint. A törvényszöveg egyik fordulata arra is utalt, hogy a rendezés előzményeképpen már az 1547. évi országgyűlés is hasonlóképpen határozott. Ez egyfajta utólagos törvényértelmezésként értendő, hiszen mint láttuk, abban az elsőszülöttségről nem volt szó. A korábbi alkotmányos gyakorlathoz képest ez a lépés valójában a szabad választás formális alkalmazásától való elhátrálást jelentette csupán. Ugyanakkor a rendek továbbra is következetesen ragaszkodtak a diploma inaugurale előzetes elfogadásához és megerősítéséhez, valamint a királyi eskü letételéhez „oly alakban, mint elődjei teljesítették”.29 A törvény szövege így a hitlevél és az eskü biztosítását illetően a hangsúlyt a választásról a 501
