Századok – 2023
2023 / 3. szám - PRAGMATIZMUS, HAGYOMÁNY ÉS MODERNIZÁCIÓ - MÁRIA TERÉZIA CSÁSZÁRNÉ ÉS KIRÁLYNŐ - G. Etényi Nóra: Bevezető
BEVEZETŐ A konferencia előadásai közül négynek tanulmánnyá formált változata alkotja a Századok tematikus egységét, interdiszciplináris diskurzus, jogtörténeti és művészettörténeti értelmezés irányába is nyitva. A Pragmatica Sanctio elfogad tatásának hosszas előkészítése a bel- és külpolitikai erőviszonyok változását, a Magyar Királyság és a Habsburg Birodalom közjogi viszonyát tekintve is sokféle elemzési lehetőséget kínál, de fontos középpontba állítani az eddig kevésbé vizsgált, hosszabb távú jogtörténeti folyamatot, a magyar történeti alkotmányhoz való kapcsolódást, az előzményekhez történő illeszkedést és a hosszú távú hatások feltárását is. A királynő hatalmának megszilárdításához, legitimálásához szorosan kapcsolódik az a tanulmány, amely az esztergomi érsek, Esterházy Imre szerepét vizsgálja Mária Terézia uralkodásának első éveiben, 1740 és 1745 között. A főpap tevékenysége kiemelkedően fontosnak tekinthető annak ellenére is, hogy a már III. Károly időszakában is befolyásos főméltóság, Esterházy egy korábbi korszak politikai elitjének műveltségét, tapasztalatát, gondolkodás- és beszédmódját képviselte, a Magyar Királyság érdekeit pedig a Habsburg-dinasztiával együttműködésre törekedve aulikus politikával érvényesítette. Mária Terézia közegészségügyi reformjai szintén egyszerre kínálnak szisztematikus elemzési lehetőségeket az intézményesítés folyamatára az orvosképzéstől a járványügyi intézkedéseken át a tudományos ismeretek terjesztéséig, de a hivatalos iratok tömege mellett talán még izgalmasabb vizsgálat a sokféle egodokumentumból, kiterjedt levelezésből, gazdag hagyatéki anyagból kibomló egyéni életutak felfejtése. Bár ezek az életutak csak ritkán töretlenek, a látványos karrierek, sikerek mellett is sokszor kellett újrakezdeni, helyszínt váltani, mégis kimutatható, hogy a tudományos, kulturális elit növekvő társadalmi presztízzsel és egzisztenciával rendelkezett. A korszerű és gondosan tervezett uralkodói reprezentáció a királyi hatalom férfias és nőies szimbólumait egyszerre használta, bár a királynő tudatosan épített a társuralkodók, férje, Lotaringiai Ferenc István, majd 1765-től fia, II. József szerepére. Mária Terézia pragmatikus politikusként, a szakrális reprezentáció és a történeti tradíció értékét képviselő katolikus uralkodóként sokrétűen tudott élni a királynő-szerepben lévő lehetőségekkel, a Habsburg-dinasztia és a Magyar Királyság tradícióit együttesen képviselve. G. Etényi Nóra 494
