Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Umbrai Laura: A budapesti sertéshizlalás és -kereskedelem története a 20. század első felében
A BUDAPESTI SERTÉSHIZLALÁS ÉS -KERESKEDELEM TÖRTÉNETE A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN forgalomba. Ezt az érvelést támasztotta alá az a tény is, hogy Budapesten főleg a nagysúlyú, öreg sertéseket bocsátották vásárra.69 69 A marha értékesítése esetén épp fordítva volt minden, és a helyi speciális szabályok végül minőségi romláshoz vezettek. A tanács VIII. ügyosztályának előterjesztése a sertésvásár és sertésközvágóhíd életbeléptetésére vonatkozó szabályrendelet ügyében. Fővárosi Közlöny, 1902. március 18. 3-4.; A sertésközvágóhíd ügye a közgyűlés előtt - Schubert Sándor hozzászólása. Fővárosi Közlöny, 1902. március 21. 450.; Umbrai L.: Miért lett lómészáros i. m. 755-756. 70 Fenyvessy Adolf indítványa. Fővárosi Közlöny, 1902. május 16. 667.; Dr. Heckt Ernő, Kleinseisel Jakab, dr. Spinger Ferenc és Vitává József indítványa a sertésvásáron az élősúlyról szóló paragrafus kapcsán. Fővárosi Közlöny, 1903. március 20. 283. 71 A közgazdasági és közélelmezési bizottmány ülésén a sertésvásárokon érvényben lévő usance-k kérdése. Fővárosi Közlöny, 1904. május 24. 707. 72 Bizottmányi és tanácsi előterjesztés a sertésvásáron és a sertésközvágóhíd életbeléptetése iránt alkotott szabályrendelet részbeni módosítása kérdésében hozott közgyűlési határozatra. Fővárosi Közlöny, 1904. június 24. 870-871. 1902-ben, a sertésvásár megnyitásakor életbelépő szabályrendeletben végül a levonások nélküli, élősúly szerinti eladás került be a jogszabályba, miközben pár kilométerrel arrébb, Kőbányán még mindig a régi szokvány szerint történtek a vásárlások. Hiába tett a város felterjesztést a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy városon belül egységesítse az eladási szokásokat, a miniszter 1902 márciusában megerősítette a kőbányaiak számára a vásárlásonként akár 25%-kai alacsonyabb árat eredményező levonásokat biztosító régi usance-1. A hentesek hamar fel is ismerték, hogy számukra a városi rendelet nem előnyös, hiszen megfosztja őket az általuk inkább látogatott fővárosi sertésvásáron az alkun alapuló levonások kedvezményétől, ezért indítványozták, hogy inkább a város változtassa meg a kőbányai szokásokhoz igazítva a rendeletét.70 A kérdésben egészen 1904-ig nem történt semmiféle előrelépés. Akkor a főváros, korábbi álláspontjából engedve, előbb alternatívává tette, hogy az eladáskor az élősúlyra vonatkozó ármegállapítás mellett a felek a levonásokat biztosító usance-t is alkalmazhassák,71 később pedig a közgyűlés az egységesítés érdekében utasította a tanácsot, hogy az a saját vásárára vonatkozóan vegye át a kereskedelmi miniszter által még 1892-ben jóváhagyott kőbányai szokványt. Ennek eredményeként már a városi vásáron is négyféleképpen, vagyis élősúly szerint levonás nélkül és levonással, illetőleg darabszám vagy pár szerint történhetett az eladás. Levonás nélküli eladásnál sem a súlyból, sem a vételárból, semmilyen címen nem lehetett levonni. A második variáció szerint, ha az eladás élősúlyra való levonással történik, akkor a sovány sertések esetén a bruttó súly alapján számítandó ki a 4% levonás, ha az eladás tárgyát hízott sertések képezik, a teljes bruttó súlyból minden pár sertés után egységesen 45 kg vonandó le, és az így kiszámított nettó súlyból jön le a 4%.72 így ugyan jelentős presztízsveszteség árán, de legalább a város szintjén megvalósult az egységes usance alkalmazása, ugyanakkor az 48
