Századok – 2023

2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Umbrai Laura: A budapesti sertéshizlalás és -kereskedelem története a 20. század első felében

UMBRAI LAURA igazságos eladási feltételekért és a fogyasztót érintő húsár-csökkentés érdekében folyó harcban a székesfőváros alulmaradt.73 73 Külföldön is alkalmaztak levonást, de ott többségében a súllyal arányosan állapították meg annak fokát, a német városok többségében például 20%-ban megkötve azt. Bécsben a levonás nélküli eladást vezették be, vagyis azt a sertést, amelyet Kőbányán levonásokkal terhelve adtak el, Bécsben már levoná­sok nélkül értékesítették. Maga a magyarországi eladási szokvány sem volt egységes, az egyik legjelen­tősebb vidéki hizlalóban, Barcs-telepen például a ferencvárosihoz hasonlóan a bécsi mintát követték, melynek megerősítése és annak kőbányai meghonosítása valószínűleg az egész ország sertéskereske­delmére jótékony hatást gyakorolhatott volna. Bizottmányi és tanácsi előterjesztés a sertésvásáron és a sertésközvágóhíd életbeléptetése iránt alkotott szabályrendelet részbeni módosítása kérdésében hozott közgyűlési határozatra. Fővárosi Közlöny, 1904. június 24. 871-872.; Budapest székesfőváros törvény­hatósági bizottságának rendkívüli közgyűlése. Fővárosi Közlöny, 1905. szeptember 8. 1182., 1184. 74 Kőbánya ügye a pénzügyi bizottság előtt - Hock János kőbányai bizottsági tag hozzászólása. Fővá­rosi Közlöny, 1912. február 27. 719. 75 Bizottmányi és tanácsi előterjesztés a kőbányai sertéstelepeket terhelő jog korlátozás feloldására vo­natkozólag. Fővárosi Közlöny, 1912. február 9. 481.; Előterjesztés a X. kér. kőbányai sertés szállástel­­kekre bekebelezett tulajdoni korlátozás föloldása ügyében - A tanács XVI. (városgazdasági) ügyosz­tály zárójelentése és javaslata. Fővárosi Közlöny, 1912. február 2. Melléklet 80-81.; Kőbánya ügye a pénzügyi bizottság előtt - Hock János kőbányai bizottsági tag hozzászólása. Fővárosi Közlöny, 1912. február 27. 719. 76 A telektulajdonosok zöme hajlott is telkének átadására, hiszen az ágazat pangása mellett a telkeket a telekkönyvi megkötés miatt csak hizlaldaként lehetett értékesíteni. A VIII. ügyosztály előterjesztése a X. kér. kőbányai sertésszállások telkeire telekkönyvileg bekebelezett használati korlátozás megszünteté­se, valamint a kőbányai sertéshizlaló és kereskedelmi telep jövő sorsa ügyében. Fővárosi Közlöny, 1910. november 15. II. melléklet 3., 7-9.; Kőbánya ügye a pénzügyi bizottság előtt - Hock János kőbányai bizottsági tag hozzászólása. Fővárosi Közlöny, 1912. február 27. 718-719. Csepeli tervek, nagytétényi megvalósítás A sertésvészt követő évek elsősorban a vágóhíd létesítéséről szóltak. Ezzel magya­rázható, hogy az új kiviteli hizlalda megvalósítása, bár eredetileg szerves részét ké­pezte volna az egész sertéságazatot felölelő és Budapestnek megnyugtató szerepet kínáló koncepciónak, végül elsikkadt az éppen aktuális feladatok között. A kér­désben a tárgyalások csak 1910-ben éledtek újjá, amikor a városvezetés (a terület Budapesthez való csatolása reményében) a Csepel-szigeten ajánlott helyszínt a hizlalda megvalósítására.74 Budapest vezetése 1910 júniusában küldött felterjesz­tést a földművelésügyi miniszterhez a kőbányai sertéspiac és az ottani 30-40 ezres állományú hizlalda csepeli áttelepítése ügyében, azt hangsúlyozva, hogy az új telep elkészüléséig a folytonosság, tehát a nemzetközi és helyi piac életben tartása érdekében, a főváros (a telkek megváltása mellett) az eredeti helyükön, Kőbányán tartja fenn a hizlaldákat.75 Ettől kezdve két szálon futottak a tárgyalások: meg kellett egyezni a kőbányai telektulajdonosokkal,76 és a hizlaldának kiszemelt telek mellett meg kellett szerezni a földművelésügyi miniszter hozzájárulását is a tervhez. A miniszter 1911 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom