Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Umbrai Laura: A budapesti sertéshizlalás és -kereskedelem története a 20. század első felében
UMBRAI LAURA végzett kötelező húsvizsgálat. Az állategészségügyi szakszolgálatot mindkét vágóhídon kirendelt állatorvosok látták el, a közvágóhídi főállatorvos irányítása alatt.64 64 Állatorvosi szolgálat helyzete a sertésközvágóhídon. BFL IV. 1407/b. 6633/1909-VIII. isz., 76/1909-VIIL Isz. 65 A budapesti eladási szokások egységesítését egy majdani városi sertésvásár megalapításával együtt alkotandó szabályrendelet keretében 1896-ban már Darányi Ignác is javasolta, a kérdés utóbb azonban már nem kapott egyértelmű kormányzati támogatást. A sertéskereskedelem ügye. Fővárosi Közlöny, 1896. március 13. 2. 66 A sertés árát emellett meghatározta a minősége, illetőleg az is, hogy honnan származott. így megkülönböztettek magyar elsőrendű sertéseket (koruk szerint öreg, közép és fiatal kategóriában). De lehetett az állat magyar szedett, makkos, illetőleg romániai vagy szerb eredetű, de magyar fajtájú, valamint romániai eredetű (Stachl) szálkás szőrű hússertés, de szerbiai elsőrendű is, ahol viszont falkás sertést alig tartottak. Kőbányai sertéskereskedelmi szokások. BFL IV. 1407/b. 42964/1905-VIII. isz., 436/1902-VIII. Isz. 67 Umbrai L.: Miért lett lómészáros i. m. 755-756. 68 Salgó József már 1900-ban kezdeményezte a városnál, hogy miután ezek a levonások nagyon sok visszaélésre adtak alkalmat és az eladót teljesen kiszolgáltatottá tették, legalább a ferencvárosi sertés konzumvásáron - az eddigi kőbányai szokvány helyett - hozzák be a teljes súly szerinti adásvételt, majd annak a kőbányai piacon való bevezetése érdekében a kormánynál is felterjesztést tett. Salgó József bizottsági tag 1900. május 10-én tett indítványa. Fővárosi Közlöny, 1901. február 22. 266. Az usance (szokvány) körüli vita A szabályrendeletnek az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó pontja az úgynevezett usance kérdése volt. A feszültséget az okozta, hogy amíg a város a saját vásárán jogosult volt az eladási szokások meghatározására, a kőbányai sertésvásáron csak a vásárdíj beszedésének jogával rendelkezett, az eladási szokások és egyéb szabályok meghozatala ugyanis a földművelésügyi miniszter hatáskörébe tartozott.65 így Kőbányán ezeket a jogokat és szokásokat a már csaknem fél évszázadra visszanyúló hagyományok határozták meg. A sertések adásvétele többféleképpen zajlott,66 de (a marhakereskedelemhez hasonlóan) minden esetben érvényben volt az eladót jelentősen megkárosító levonás rendszere.67 Kőbányán a sovány sertéseknél a vételárat a sertések teljes súlya alapján számították, és az így megállapított árból vontak le 4%-ot. A hízott sertések esetén az állatok teljes súlyából páranként 45 kg-ot vontak le, majd ebből még további 4%-ot. De sokszor szerzett a tanács tudomást olyan esetekről is, amikor nem 45, hanem akár 60-70 kg-ot is levontak az eladó kárára. A hentesek azonban merőben másként látták ezt a kérdést. Ok azt állították, hogy számukra elsősorban azért lenne kedvezőtlen a levonások megszüntetése, mert az eddigi usance-ek szerint a silányabb minőségű sertés után nagyobb engedményt kellett adnia az eladónak.68 A hizlaló éppen ezért abban is érdekelt volt, hogy minél nehezebb állatot hozzon a piacra, hiszen az jobb áron, kisebb arányú levonás mellett került 47
