Századok – 2023
2023 / 3. szám - FRANK TIBORRA EMLÉKEZÜNK - Lojkó Miklós: Alapjogok, alkotmány tan és államhatalom. Concha Győző angol alkotmányértelmezésének távlatai
LOJKÓ MIKLÓS Concha a két írót az angol-magyar rokonság apostolainak nevezi.82 Barits (azaz Török Lajos — lásd az előző lábjegyzetet — L. M.) és Aranka „a németeket s elnémetesedett magyarokat” igyekeznek meggyőzni, hogy „ne a német absolitisticus és patrimonialis királyság szempontjából ítéljék meg” a magyarok magatartását, Magyarország lehetőségeit. „Álljanak a magyar alkotmány alapjára”, amely „testvérpárja” a nagybecsű angolnak.83 Különösen a királyi hatalom „szent” szerepét állítják be azonosként a két politikumban. Concha részletesen taglalja, végül cáfolja a túlzó angol—magyar alkotmányos párhuzamaik érvényességét, Barits (azaz Török Lajos) esetében némi iróniát is vegyítve megítélésébe: „Aki oly lelkesedéssel ír, mint Barits a képviselők szólásszabadságáról, a törvény uralmáról, az incompatibilitasról, de főleg a jogegyenlőségről, az előtt a kirívó ellentétnek szükségkép fel kell tűnni. [...] Vagy a szerző is nagyon érezte tán a különbségeket, de az olvasóra hagyta azok kitalálását?”84 82 Kosa János: Török Lajos irodalmi munkásságához 1948-ban írt filológiai közleményében (Irodalomtörténeti Közlemények 56. [1948] 45-49.) Harsányi István irodalomtörténészre hivatkozva (Harsányi nyomán Kazinczy Ferenc 18. század végi Orpheus című folyóiratában megjelent közlésre alapozva) bizonyítja, hogy az addig Barits Adalbertnek tulajdonított Dissertatio... és Conspectus... című röpiratok valójában gróf Török Lajos írásai, aki a művek keletkezésének idején a kassai tanulmányi kerület igazgatója volt. A szerzőséggel kapcsolatos következtetést megerősíti: Bíró Annamária: Nemzetek Erdélyben. August Ludwig Schlözer és Aranka György vitája. Kolozsvár 2011. 50. 83 Uo. 215. 84 Uo. 218. 85 Uo. 222. Aranka György mai szemmel különösen elriasztó párhuzamot talált a két ország emberi alapjogainak összehasonlításában. Conchát idézve: „Láttuk, hogy Aranka szerint egy magyar nemes ember megkülönböztetett dolog a maga parasztjától. Ep így Angliában nagy és mind természet szerint való, mind törvényes különbség vagyon az Anglus és Irlandus, az amerikai és indiai tartományok és nemzetek, a fejérek és szerencsétlen feketék között, ezek többet vagy kevesebbet mind törvényesen különböznek. Ki merné okos ember létére az angliai parlament elébe azt ítéletre bocsátani, hogy ezek mind egyforma szabadságnak részesei, mivel hogy mind egyformán emberek?”85 Bár Concha tételes ellenbizonyítás nélkül veti el Aranka bizarr párhuzamát, érvelhetett volna Lord Mansfield Nagy-Britannia főbírájának (Lord Chief Justice) híres, 1772-ben hozott ítéletével, amelyben egy amerikai gyarmatokon „vásárolt” és hazahozott, rabszolgaként fogvatartott feketebőrű személy ügyében úgy döntött, hogy a rabszolgaság „olyan visszataszító”, hogy semmilyen morális vagy politikai indok nem hozható fel védelmében, ha csak úgynevezett pozitív jog el nem rendeli. Mivel Nagy-Britanniában ilyen elrendelés nem létezik, „a fekete személyt szabadjára kell engedni”. Említhette volna még Concha a quakerek 447
