Századok – 2023
2023 / 3. szám - FRANK TIBORRA EMLÉKEZÜNK - Lojkó Miklós: Alapjogok, alkotmány tan és államhatalom. Concha Győző angol alkotmányértelmezésének távlatai
ALAPJOGOK, ALKOTMÁNYTAN ÉS ÁLLAMHATALOM a parlament és a Privy Council formálisan meghozott, kodifikált és beiktatott törvényeivel, rendeletéivel) hagyományosan önmaga érvényét számítja. Az 1189. év a sajátos time immemorial formulával kifejezett „időtlen emlékezet” vége és egyben a jogi emlékezet kezdete. Ezen pontosabb technikai definíció szerint II. Henrik Anjou-dinasztiából származó angol király és normann herceg uralkodásának vége (1189), egyben I. (Oroszlánszívű) Richárd uralkodásának kezdete jelenti a formátlan szokásjog Common Law-N^ Concha szóhasználatával „közönséges joggá” érését. így a Common Law kifejezés nem szinonimája az ősi germán eredetű íratlan szokásjognak, illetve - ahogyan több jogelemző utalásaiból gondolnánk -, az ugyancsak íratlan politikai vagy államigazgatási (alkotmányos) konvenciók rendjének. Megjegyzendő, hogy Dicey, illetve a Concha forrásai közt nem szereplő Maitland, a korabeli szempontból modern szerzők sem térnek ki alapműveikben a Common Law szisztematikus elemzésére, magyarázatára. Elmondhatjuk tehát, hogy a 12. század végén indul meg Angliában az úgynevezett unenacted law, azaz törvénybe nem iktatott, bírói szó által ítéletekben teremtett Common Law térnyerése és gyarapodása,53 amelynek jelentőségét csak lassan és fokozatosan csökkentik a 13-14. századtól kezdve a parlament által hozott, beiktatott, formálisan kodifikált törvények, statútumok. A két törvény forrás együttélése nem csak a külföldi megfigyelők számára jelentett különös, néha megfejthetetlen problémát. Az angol szerzők (időrendben: Henry de Bracton, Sir John Fortescue, Sir Edward Coke, Sir William Blackstone, Walter Bagehot, A. V. Dicey, Frederic W. Maitland) is folyamatos vitában álltak egymással az egyik vagy másik törvénykategória primátusát illetően, különösen akkor, ha az egyik egy adott esetben ellentmondott a másiknak. Miközben Concha utal Sir Edward Coke-nak az angol polgári forradalom sajátos történelmi kontextusában formált véleményére arról, hogy a Common Law „korlátját képez [het] i a parlamenti végzeményeknek”, elemzésében a Common Law alapjogokat biztosító szerepével kapcsolatban mégsem osztja a legcsillagszeműbb anglofil álláspontot. „A mint az egyén általában oda van dobva az angol szuverenitás formailag korlátlan hatalmának” — írja az 1887-es székfoglalójában Gneistre hivatkozva, „az angol szellem az egyéni szabadságot csak a közület eszményeinek határai között bírta s akarta megvalósítani”.54 E paradoxon keretében tárta fel Concha az angol alkotmányos rend 19. század végére felerősödött legfontosabb és máig feloldatlan belső ellentmondását: 53 Maitland az 1880-as években Cambridge-ben tartott egyik előadásában úgy vélekedett, hogy maga a Common Law kifejezés, amely a helyi szokásokkal ellenétben az egész ország hagyományos (írott törvényekbe és rendeletekbe nem foglalt) jogát jelenti, I. Edward uralkodása (1272-1307) után került közhasználatba. Maitland, E W: The Constitutional History i. m. 22. 54 Concha Gy.: Egyéni szabadság i. m. 15-16. 440
